November 19-én a világegyház Árpád-házi Szent Erzsébetet ünnepelte. A gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum számára ez a nap azonban nemcsak megemlékezés, hanem egy kitüntetett nap, védőszentjének napja volt. Ezen a napon minden diák felvette féltve őrzött népviseletét jelezve a külvilág számára, ünnep van a szívekben, hála és köszönet, azért hogy ott tanulhatnak.
Idén a korábbiaknál is különlegesebb volt az ünnep: a Szentlélek művének bontakozását ünnepeltük, hiszen az iskola 25 éves évfordulója van. Erdély legkeletibb részében ez a kicsi intézmény egy csoda. Negyed évszázad alatt felépült egy kápolna, egy iskola, elkészült egy tornaterem, egy ebédlő és az udvar is folyamatosan szépül. Berszán Lajos atya fáradhatatlan munkájának gyümölcse.
Az ünnep elején Tamás József püspök mutatott be hálaadó szentmisét, amelynek szónoka Fodor András, a debrecen-nyíregyházi egyházmegye püspöki helynöke volt, aki megosztotta az ünneplő közösséggel az iskola elindulásának háttértörténetét. Szinte érezni lehetett a beszédből, hogy itt valóban a Szentlélek műve valósult meg. Ezt az „égi” támogatást azóta is naponta megtapasztaljuk. A Szentlélek sugallta egy zarándokház építését (épp a pünkösdi búcsú alkalmával), ő ültette el az iskolaalapítás gondolatát, ő rendel és rendelt az ügy mellé mindent és mindenkit. Hiszen hatalmas erőre, együttműködésre, jóakaratú, támogató emberekre volt mindvégig szükség. Ahogyan a szónok fogalmazott: „Ő a fő alkotó, mi valamennyien eszközei, munkatársai vagyunk.”
Az ünnepet megtisztelték a környező települések papjai, iskolatámogatók, anyaországi és helybéli vendégek, az iskola igazgatósága, tantestület tagjai, jelenlegi és volt diákok, valamint Gyimes völgyének hívei. Berszán Lajos plébános, iskolaalapító könnyes szemmel szólalt fel, mondott köszönetet és adott hálát az Istennek. A hívek sorain végigtekintve is hálakönnyeket láthattunk: hálát és köszönetet a sok szülő arcán, hogy az intézmény lehetővé tette gyerekeik továbbtanulását; a tanárok arcán, hogy nevelői és irányadói lehetnek a jövő katolikus nemzedékének; jelenlegi és egykori diákok arcán, mert többet kaptak és kapnak, mint tanítást: keresztény hitre való nevelést, önálló katolikus gondolkodásmódot, amely végigkíséri életüket.
Az ünnep színvonalát a líceum énekkara emelte a liturgia alatt. A szentmise után verses, zenés összeállítással mutatták be a diákok Árpád-házi Szent Erzsébet életét, kiemelve szentünk követésre méltó tetteit. A tiszakécskei testvériskola küldöttsége is versekkel köszöntötte a jelenlévőket és megajándékozták az iskolát két számítógéppel.
Ahogy az lenni szokott, egy ünnep hosszabb előkészületet igényel. Ez történt a mi esetünkben is. Az alkalmon jótékonysági vásárra is sor került: a résztvevők megtekinthették és megvásárolhatták az iskolánk tanárainak, diákjainak kézműves munkáit, akik kreativitásukkal meglepték a résztvevőket. Szent Erzsébet példáját követve az itt szerzett bevételeket jótékony célokra fordítják.
„Hála és dicsőség Istennek” – olvashatjuk az iskola homlokzatán. Ez a nap valóban a háláról szólt. Hálát adhattunk az ünnepen az elmúlt évekért, az intézmény virágzásáért, amely a gyimesi közösség szíve lett, jelent és jövőt adott az itt élőknek, reményt és hitet a fiataloknak.
Bodor Erika-Mária
