Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló montreali jegyzőkönyv aláíró felei számára üzenetet küldött Ferenc pápa november 7-i keltezéssel, akik november 4–8 között Rómában tartják XXXI. ülésüket.
A pápa szívélyes üdvözletét küldte az összejövetel résztvevőinek. A montreali jegyzőkönyv, módosításaival és az ózonréteg védelméről szóló bécsi egyezménnyel együtt modellként szolgál a nemzetközi együttműködéshez nem pusztán a környezetvédelem területén, hanem az átfogó emberi fejlődés előmozdítása számára is – írta üzenetében Ferenc pápa.
Csaknem harmincöt év telt el azóta, hogy 1985. március 22-én Bécsben aláírták az ózonréteg védelméről szóló első, jogilag kötelező erejű nemzetközi egyezményt. Ez volt az Egyesült Nemzetek Szervezete által gondozott első egyezmény, amely a nemzetek egész családja részéről egyetemes jóváhagyást nyert és ma már 197-re emelkedett az aláíró államok száma. Ez a harmincöt év pozitív eredményeket hozott – állapítja meg üzenetében Ferenc pápa. Számos, a közelmúltban is megjelent tudományos tanulmány tanúsítja, hogy az ózonréteg elvékonyodása fokozatosan csökken.
A pápa ezután három olyan tanulságra összpontosított, amelyeket a nemzetközi ózonmegfigyelési rendszer megvalósítása óta eltelt harmincöt év tapasztalatából vonhatunk le. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a rendszer a tudományos közösség, a politikai, gazdasági és ipari élet szereplői, valamint a civil társadalom széleskörű és gyümölcsöző együttműködéséből jött létre.
Ez az együttműködés megmutatta, hogy „elérhetünk fontos eredményeket, amelyek egyidejűleg lehetővé teszik a teremtett világ védelmét, az átfogó emberi fejlődés előmozdítását és a közjó gondozását a felelős szolidaritás szellemében és mélyreható, pozitív hatással lehet a jelen és a jövő nemzedékei számára” – idézett a pápa abból a csatolt nyilatkozatból, amelyet a Szentszéknek a bécsi egyezményhez, a montreali jegyzőkönyvhöz, valamint annak első négy módosításához való csatlakozásához mellékeltek 2008. április 9-én.
Ferenc pápa ezután Laudato Si’ kezdetű enciklikájának két megállapítására emlékeztetett a nemzetközi ózonmegfigyelési rendszer összefüggésében. Ez a rendszer azt bizonyítja, hogy „az emberi szabadság képes a technológiát korlátozni, képes azt irányítani és egy másfajta, egészségesebb, emberségesebb, szociálisabb, átfogóbb haladás szolgálatába állítani” (Laudato Si’, 112). Bár a „posztindusztriális időszakban élő emberiségre talán úgy emlékeznek majd, mint az egyik legfelelőtlenebbre a történelemben, ennek ellenére van okunk remélni, hogy a XXI. század hajnalán élő emberiségre úgy emlékeznek majd, mint amelyik nagylelkűen felvállalta súlyos felelősségét” (Laudato Si’, 165). Földünk jelene és jövője építéséhez alapvetően szükség van az őszinte és gyümölcsöző párbeszédre, a szolidaritás és a kreativitás szellemére – állapította meg üzenetében Ferenc pápa.
A második tanulság az, hogy a kulturális kihívást, amellyel szembe kell néznünk, nem lehet pusztán a technológia alapján megoldani, amelyet úgy mutatnak be, mint egyetlen megoldást. A technológia „ténylegesen azonban nem képes a dolgok sokféle kapcsolatának titkát átlátni, s ezért időnként úgy old meg egy-egy problémát, hogy újabbakat teremt” (Laudato Si’, 20).
Ezt mutatja, hogy szükségessé vált 2016-ban a montreali jegyzőkönyv egy újabb módosításának az elfogadása. Ennek a kigali módosításnak a célja olyan anyagok betiltása, amelyek önmagukban nem károsítják az ózonréteget, de amelyek befolyásolják a légkör felmelegedését. Fontos, hogy a kigali módosítás gyorsan elnyerje a nemzetek egész családjának egyetemes jóváhagyását, mint ahogy ez történt a bécsi egyezmény és a montreali jegyzőkönyv esetében – hangsúlyozta Ferenc pápa, örömmel jelentve be, hogy a Szentszék csatlakozik a kigali módosításhoz. Ezzel a gesztusával a Szentszék továbbra is erkölcsi támogatását kívánja nyújtani mindazoknak az államoknak, amelyek elkötelezték magukat közös otthonunk gondozásában.
A harmadik tanulság annak a felismerése, hogy „minden kapcsolatban áll egymással”. A kigali módosítás is hivatkozik erre az alapelvre, mivel egyfajta hidat képvisel az ózonréteg problémája és a globális felmelegedés között, rávilágítva kölcsönhatásukra.
Történelmi korunkat olyan kihívások jellemzik, amelyek sürgetőek, ugyanakkor ösztönzőleg hatnak a valóban a közjóra irányuló kultúra megteremtésére.
Olyan előretekintő szemléletre van szükség, amely hatékonyan előmozdítja az emberi család minden tagjának átfogó fejlődését. Ez a szemlélet oktatási és kulturális központokban öltsön konkrét formát, ahol az egyéneket politikai, tudományos és gazdasági felelősségre képezik ki, és ahol felelős döntéseket hoznak.
Az állandóan felgyorsuló változásokhoz, amelyek az emberiségre és bolygónkra hatnak, ma az élet- és munkaritmus intenzívebbé válása kapcsolódik. Ez arra sürget bennünket, hogy feltegyük a kérdést, vajon ennek a haladásnak a céljai valóban a közjó, a fenntartható és átfogó emberi fejlődés-e, vagy károsítják világunkat és az emberiség nagy részének életminőségét most és a jövőben? – foglalta össze a Laudato Si’ enciklika egy másik gondolatát Ferenc pápa (Laudato Si’, 18).
A pápa végül annak az imádságos reményének adott hangot, hogy a nemzetközi ózonmegfigyelési rendszer, csakúgy mint a globális közösség egyéb dicséretes kezdeményezése a közös otthon védelmét illetően, tovább folytatódik ezen az összetett, kihívást jelentő, de mindig ösztönző úton.
Forrás: Vatican News
