Temetőből plébániára, onnan idősek otthonába és még a szalonnasütés is belefért a programba. A margittai fiatalok és tanáraik másodjára mutatták meg, hogyan lehet segítségadással bőségesen gazdagodni.
A 72 óra kompromisszum nélkül egy, a magyarországi történelmi egyházak által indított kezdeményezés, szociális önkéntes akció, amely során fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai három napon, azaz 72 órán keresztül teljesítenek közhasznú feladatokat: intézmények, játszóterek felújítása, erdőtakarítás, szociális segítségnyújtás, kulturális műsorok szervezése különböző közösségeknek (fogyatékkal élők, idősek stb.) országszerte. Idén már második éve, hogy a margittai Horváth János Elméleti Líceum tanárai és diákjai is részt vettek a jótékonykodásban a helyi Caritas Catolica szervezettel karöltve, pontosabban az intézmény vezetőjének, Kiss Károlynak a kezdeményezésére, ugyanis ő pályázott a 72 óra kompromisszumok nélkül szervezetnél. A program keretén belül 3×3 órányi önkéntes munka vállalható – számol be az eseményről a nagyváradi egyházmegye sajtóirodája.
Az önkéntes akcióra, amely október 10-13. között zajlott Margittán, mintegy 40 diák jelentkezett, illetve több tanár, akik nem csak felügyelték a diákokat, hanem maguk is részt vettek a munkálatokban. A résztvevő diákok egyforma pólót és karszalagot is kaptak. Az első napon Farkas Cecília és Kis Beáta tanárnők irányításával a tanulók a Horváth János iskola virágoskertjét tették rendbe, valamint a régi bútorok kihordásában segédkeztek. Második napon Bordás Mária, Nyírő Szabolcs és Pușcaș Gréta pedagógusok felügyelete alatt az Eger temetőt és a vegyes, katolikus-református temetőt takarították ki a diákok. Harmadik napon a katolikus plébánián segítettek. A téli tűzifát hordták be az udvarról a kazánházba Florea Katalin, iskolapszichológus, a program iskolai koordinátora, és Zatoschil Ballai Zsuzsa tanárnő felügyeletével. Ugyancsak a harmadik napon néhány diák a helyi öregek otthonába látogatott és ott segédkeztek, beszélgettek az ott lakó idős emberekkel.
A diákok kivétel nélkül pozitívan nyilatkoztak az önkéntességi akcióról, néhányan le is jegyezték gondolataikat:
„Ebben az önkéntes programban sokat dolgoztunk. A 72 óra egy nagyon szép dolog, hisz ezzel sokaknak segítünk. A kedvenc tevékenységem a mai volt, amikor az idős emberekkel beszélgettünk, és egy-két dologban segítettünk nekik. Sok kedves idős embert ismertem meg, köztük Etelka nénit, aki nagyon sok vicces dolgot mondott. Köszönöm, hogy részt vehettem ebben!” (B. B.)
„Nagyon jól éreztem magma ebben a pár napban, mivel önkénteskedni és csapatot építeni nagyon jó dolog. Az önkénteskedés segít mindenkinek jobb emberré válni, és megmutatja nekünk, hogy milyen jó az, ha segítünk másoknak, és mennyire jó csapatban dolgozni. Nekem nagyon tetszett a közösség hangulata. Úgy érzem, nagyon összehangolódtam a csapat többi tagjával, és a tevékenységek is nagyon tetszettek. Remélem, sok önkéntességben lesz még részem, köszönöm, hogy itt lehettem!” (K. V.)
Florea Katalin, a program iskolai felelőse így nyilatkozott a több napos munka végén: „Nagy örömömre szolgált, hogy idén is részt vehettünk e három napos önkéntes ifjúsági akción. Iskolánk diákjai újra megtapasztalhatták, hogy milyen nagyszerű érzés csapatban dolgozni, másoknak segíteni, környezetünket szebbé tenni. Élményekkel teli tapasztalatszerzés volt ez. A jókedv, a nevetés, az összetartás meggyőzött minket arról, hogy e három nap után mi is gazdagabbak lettünk.”
Az utolsó napon, a kiosztott feladatok elvégzése után a diákok és tanárok közösen szalonnát sütöttek, csapatjátékokat játszottak és megosztották egymással élményeiket.
Zatoschil Ballai Zsuzsa