Vannak olyan események, amelyek az idő elmúltával még kedvesebbé válnak emlékezetünkben, amelyekről nem feledkezünk meg oly könnyen. Ilyen volt a szentatya csíksomlyói látogatása, s bizonyára ilyen marad a vele való szeptember 18-ai találkozás Rómában. A találkozás első percei izgalommal telítettek voltak. Ferenc pápa mintha tudta volna, mosollyal köszöntött minket. Közelebb lépett, s nem csupán elvette a neki vitt ajándékot, hanem belelapozott a csíksomlyói látogatása emlékére készült albumba.
Érdeklődéssel és figyelemmel lapozta, miközben néhány szót váltott velünk. Lenyűgözte a látott táj szépsége, s ezt fontosnak tartotta újra kiemelni. De emlékezetében ott vannak az emberek is: jelezte is, ha felismert valakit. Számos utazása során több ezer emberrel találkozik, s íme, az emlékezetében maradnak olyanok is, akiket csak pár perc erejéig látott! Isten hozott! – hangzott köszöntése a csoportnak. Egykor mi is így fogadtuk Csíksomlyón, s ekképp fogadott ő is minket. Öröm a találkozás – látszott arcán, és öröm volt számunkra is közelről (viszont)látni. Nem csupán annyi történt, hogy elmondtuk, honnan jöttünk, és megköszöntük látogatását, hanem ennél sokkal több: megbizonyosodhattunk arról, hogy nálunk tett látogatása elevenen él emlékezetében!
Fábián Róbert (a csíksomlyói pápalátogatásra készült kiadványok egyik szerkesztője)
