A hagyományos székely népi bútorfestés megismerésével, alapjainak elsajátításával ismerkedhetett meg az a tíz személyből álló csoport, akik Darvas Piroska segítőnővér szervezésében Nagytusnádon részt vettek szeptember 19-22.-én a népi bútorfestő táborban. Barátságos, falusi környezetben ízlelhették, tapasztalhatták meg ebben a négy napban a résztvevők a hajdan élt őseink életét.
A tábornak hármas célkütéze volt: hogy a résztvevők a festett bútorok hagyományos motívumaival ismerkedjenek, alapismereteket szerezzenek a népi motívumokkal rendelkező bútorfestés művészetében; hogy a résztvevők a székely népi konyha alapanyagait, főzési modját megismerjék, megízleljék; szemlélődő emberként éljék meg a cselekvést, vagyis tanulni azt, hogy a munka elsősorban nem teljesítmény, hanem teremtés a ma is teremtő Istennel.
Kapcsolatba kerülve a hagyomány megtartó erejével, a festés, alkotás örömével a résztvevők napról napra egyre nagyobb lelkesedéssel fedezték fel a bennük rejlő tehetséget, egyre több apró berendezési tárgyat készítve Halmágyi Csaba népi bútorfestő művész figyelmes, rugalmas, türelmes, jókedvű segítségével. Ezeket a tárgyakat a tábor végén örömmel csomagolták be táskájukba, hogy otthonukat díszíthessék velük, hiszen ezek a tárgyak a modern lakáskultúra részét is képezhetik.
A főzési alapanyagok nagy részét a kertben termett zöldségek biztosították. Minden nap az asztalra került különböző formában például a tök: majonézes tök, tökleves, tökfőzelék, de ugyanígy a káposzta, savanyúságként, főételként vagy a bab, és persze a kerti fűszerek: kapor, csombor, petrezselyem, zeller, stb.
Minden napot a Piroska nővér által vezetett szentignáci meditáció indította, amely a napi evangéliumra épült. Az estét a szentignáci szerető figyelmesség imája zárta. Ez segítette a résztvevőket abban, hogy az alkotásban és ízekben keressék és megtalálják a jó Isten szerető jelenlétét és erejét, azaz, mint szemlélődő emberek tudjanak jelen lenni mindenben, amit egy nap nyújtani tud. Az oktatás és festés így kapcsolatba hozta őket azzal, ahogyan a jó Isten biztatja az embert például abban, hogy nem baj, ha elsőre nem sikerül, hogy a hibák kijavíthatóak, hogy mindenkiben van tehetség, kreativitás, és ez egyedi, személyre szabott. Ugyanakkor tudatosabban tapasztalhatták meg azt is, hogy a Gondviselés megadja a „mindennapi kenyeret”, amit egyszerűen meg lehet termelni és fantáziadúsan elkészítve az asztalra tenni. Hálával hangzott el újra és újra az ima: „Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott”.
A helyszínül szolgáló falusi portát adományként kapta a rendezvény, beleértve a kertben termő zöldségeket is. Az alkotó munkához szükséges költséges festékekek és eszközök beszerzése a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány támogatásával valósult meg.
Egy népi mesterség alapjait átadva, rövid időre a hagyományos népi életformába belehelyezve a résztvevőket bízunk abban, hogy sikerült a teljesen fogyasztó és teljesítményorientált társadalmunkban egy alternatív életviteli lehetőséget bemutatni úgy, hogy az tovább kamatozhasson ott, ahonnan a résztvevők érkeztek, az életet és a megmaradást szolgálva Isten nagyobb dicsőségére.
