A mi reménységünk nem egy fogalom, egy érzés, sem pedig egy mobiltelefon vagy megannyi gazdagság, hanem egyetlen személy: az Úr Jézus, aki él, és jelen van bennünk és testvéreinkben, mert Krisztus feltámadt. A pápa a kihallgatás végén megemlékezett a szentpétervári merényletről, illetve éles hangon elítélte a szíriai vegyifegyver-támadást és a háború mielőbbi beszüntetését kérte.
Ferenc pápa Péter apostol első leveléről elmélkedett ezúttal szerdai katekézisében, amely a bennünk lakozó reményről szól.
Testvéreim, „legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek”. „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet”. (Vö. 1Pt 3,8–9.14–15.)
Így köszöntsük egymást: Krisztus feltámadt!
Ez a Péter-levél rendkívüli erejű, sokszor el kell olvasni, hogy megértsük ezt az erős töltését – kezdte katekézisét Ferenc pápa. Képes vigaszt és békét hozni, megérezteti velünk, hogy az Úr mindig mellettünk áll és sosem hagy magunkra minket, főként életünk legnehezebb pillanataiban. De mi a titka ennek a levélnek? – tette föl a kérdést a pápa, majd így válaszolt: ez az írás közvetlenül a Húsvétban gyökerezik, a most közelgő misztérium szívében, amelyet ünnepelni készülünk. Megérteti velünk a Krisztus halálából és feltámadásából fakadó világosságot és örömöt. Ezért is olyan szép köszöntés, amellyel üdvözölhetjük egymást Húsvétkor azt mondani: Krisztus feltámadt! Krisztus feltámadt! A szláv népek között él ez a szép szokás, a jó napot és a jó estét helyett így köszönnek egymásnak: „Krisztus feltámadt!” Ezzel emlékezünk arra, hogy Krisztus él, köztünk van és mindannyiunkban él. Péter apostol ezért buzdít, hogy adjunk magyarázatot a bennünk lévő reményről. A mi reményünk nem egy gondolat, egy érzés, egy mobiltelefon vagy egy rakás kincs: nem! A mi reményünk egy személy: Jézus Krisztus, akiről elismerjük, hogy él, és jelen van bennünk és testvéreinkben, mert Krisztus feltámadt.
Tanúságot tenni a reményről. A maffiózókban nincsen remény
Ezt a reményt nem szabad elméleti síkon hagyni, hanem tanúskodni kell róla életünkkel a keresztény közösségen belül és kívül egyaránt – folytatta katekézisét a pápa. Ha Krisztus bennünk él, ne rejtsük el, hanem tegyük láthatóvá. Jézus Krisztus legyen a mi életmodellünk, és úgy kell viselkednünk, ahogy ő viselkedett. Ugyanazt kell tennünk, amit Jézus tett. Az az ember, akiben nincs remény, az nem képes megbocsátani, nem képes megadni a megbocsátás vigaszát, sem pedig megkapni azt. A jó legyőzi a rosszat, de ezt alázattal, irgalommal és szelíden teszi. A maffiózók azt hiszik, hogy a rosszat rosszal lehet legyőzni, ezért bosszút állnak. Nem ismerik azonban az alázatot, az irgalmasságot és a szelídséget. Hogy miért nem? Mert a maffiózókban nincsen remény – magyarázta a szentatya.
Vállaljuk a szenvedést a jó érdekében, fölragyogtatva Húsvét világosságát
Ezért mondja Szent Péter, hogy jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni (uott. 17). Ez nem azt jelenti, hogy jó dolog szenvedni, hanem azt, hogy amikor a jó ügyért szenvedünk, akkor szeretetközösségben vagyunk az Úrral, aki elfogadta a szenvedést és a kereszthalált a mi üdvösségünkért. Ekként mi is, amikor az élet különböző helyzeteiben elfogadjuk a szenvedést a jó érdekében, kisugározzuk a feltámadás, az élet magvát és felragyogtatjuk a sötétségben Húsvét világosságát. Ezért hív boldogoknak minket Péter apostol, amikor az igazságért szenvedünk. Nem pusztán erkölcsi vagy aszketikus megfontolásból, hanem mert amikor az utolsók, a kitaszítottak mellé állunk vagy nem rosszal válaszolunk a rosszra, hanem megbocsátással és áldással, akkor a remény élő és fénylő jelei leszünk, a vigasz és a béke eszközei Isten szíve szerint. Így haladjunk előre finoman, szelíden, szeretetreméltóan és jót téve azoknak is, akik nem szeretnek minket vagy ártanak nekünk – buzdított végül katekézisében Ferenc pápa.
Ima a szentpétervári merénylet áldozataiért, tiltakozás a szíriai vegyifegyver-támadás miatt
A szerdai általános kihallgatás végén a pápa megemlékezett a szentpétervári merényletről. Isten irgalmába ajánlotta az elhunytakat, és lelki közelségét fejezte ki hozzátartozóiknak, illetve mindazoknak, akik szenvednek e tragikus esemény miatt.
A szíriai vegyifegyver-támadással kapcsolatban a pápa elmondta: Elborzasztják a történtek, és mélyen elítéli az elfogadhatatlan mészárlást, amely több tucat ember, köztük sok gyermek életét követelte. Imádkozik az áldozatokért és családjukért. Felhívást intéz a politikai felelősökhöz, helyi és nemzetközi szinten egyaránt, hogy tegyenek meg mindent a szíriai háború megfékezésére.
Forrás: Vatikáni Rádió
