Színes programmal várta a gyerekeket az augusztus 26–30. között Ivóban megtartott Keresztirány Bibliatábor, amelyen 1–4. osztályosok vehettek részt. Isten közelségének örömteli megtapasztalása volt a tábor célja.
Az Úr Jézus mindnyájunkat hív, ott áll a szívünk ajtaja előtt, és várja, hogy ajtót nyissunk. A mi igenünk ad értelmet életünknek, a mi igenünkkel indulhat el egy kalandos és megunhatatlan élet. „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa” – olvashatjuk a szentírásban (Mt 19,14). Jézus a gyerekeket is hívja, és mi az ő közvetítő eszközei szeretnénk lenni. A tábor öt napja alatt kértük a jó Istent, hogy mutassa meg nekünk, mennyire szeret és mennyire fontosak vagyunk számára. A gyerekek Istennek címeztek levelet, hálát adtak és imádkoztak egymásért.
Megtanulhattuk, hogy minden és mindenki, aki körülvesz, közvetítője az Atya szeretetének, így könnyen ment, hogy odafigyeljünk egymásra és szépen bánjunk egymással. Közös imádsággal kezdtük és zártuk a napot, és igyekeztünk minél tartalmasabban kitölteni a kettő közötti napsütötte órákat.
A napjaink tornával indultak, majd az ima és reggeli után csoportokra osztva beszéltük meg az aznapi tanításokat, emellett pedig közös közbenjárás, összefoglaló és rendrakás is segített minket abban, hogy egy nagy családdá formálódjunk.
A napjaink elengedhetetlen része volt a közös játék, amely során megismerkedhettünk egymással, sokat métáztunk, ami táborunk egyik legkedveltebb tevékenységévé vált. Közös kézimunka, bábkészítés, rajzolás során lettünk egymás barátai, de legfontosabb, hogy lett egy új legjobb barátunk, Jézus, akivel rendszeresen töltöttünk időt. Eldöntöttük, hogy igyekszünk minél jobban megismerni őt a Szentíráson keresztül.
Közösen tanultunk énekeket és táncokat, és megtanultuk, hogy az Istennel a legjobb bulizni. A közös filmnézés és tábortűz is emelte az egyébként is felhőtlen hangulatot, szabadtéri ügyességi játékok és ügyességi vetélkedők tanították meg nekünk, hogy nem számít, ki miben jó, ki mennyire tud jól teljesíteni, a jó Isten mindnyájunkat egyformán szeret.
A közös szentmisén, amelyet László Attila székelyudvarhelyi plébános mutatott be, Keresztelő Szent János életének példáján keresztül megtanulhattuk, hogy egymást a megfelelő időben kell figyelmeztetnünk, szeretettel, alázattal.
Hálás szívvel mondhatom mindannyiunk nevében, hogy Isten megérintette nemcsak a gyerekek, hanem azok szívét is, akik szolgálatukkal segítették a tábort. Ezt a hetet, amit a jó Isten szeretetének és közelségének keresésével töltöttünk, az ő áldása kísérte. Most már tudjuk, hogy bármerre megyünk, bármit csinálunk, ő ott van velünk, és el akarja mondani, mennyire szeret. Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárulásával támogatott, köszönjük a szülők bizalmát és bátorságát, és a jó Istennek minden áldását és kegyelmét. Találkozunk jövő augusztusban.
Berei Szidónia
