EVANGÉLIUM
Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!”
Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög.
Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!” (Mt 13, 36-43)
Az evangélium egyértelmű szavain elmélkedve olyan világos és tiszta: jó emberré kellene válnunk egyéni és közösségi életünkben egyaránt. Az élet apró pillanatait élve tudjuk és tapasztaljuk, a rossz, a pusztító is velünk van. Helyesebben fogalmazva mindent megtesz, hogy elérje romboló célját, de az élettelen útvesztők mögött és fölött ott van az Életadó nagysága is, aki vezet, alakít és gyógyít, hogy jóvá váljon a földi zarándokút. Az evangéliumban világosak a szavak: „A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai.” Az evangéliumnak melyik szava igaz rám?
Csíki Szabolcs segédlelkész
