Hetven gyermek és sok szülői szempár csillogott az örömtől a péntek esti tábortűz körül Magyarfenesen. Szőcs Csaba plébános és a tábort szervező munkatársak szíve pedig hálával telt el, hogy az idén is átélhették a gyerekek mellett azt a csodát, hogy az Úr jelen van a hétköznapi kis dolgokban, történésekben, barátságokban és az együtt-munkálkodásban.
A szászfenesi plébánia az idén is megszervezte július 14-20. között hittantáborát, amelynek ez alkalommal a szentmise volt a témája. Nem kis kihívást jelentett a 4 évestől 12 éves korú gyermekek számára a szentmise alapelemeit és annak lényegét, az átlényegülést érthetővé tenni. A megtapasztalás útját választva, az emmauszi tanítványok története mentén minden nap a szentmise egy elemét mélyítettük el (út, igemagyarázat, kenyér és eucharisztia, áldás és küldés). A reggeli katekézisek, a szentírással való kincskeresés kalandja a sötét templomban, a kovásztalan kenyér sütése, a kémiai reakciók megfigyelése mind ahhoz járultak hozzá, hogy a tábor mottójaként szolgáló átváltozást megérthessük, nem is annyira az elménkkel, hanem a szívünkkel.
A magyarfenesi helyi közösség példaadó összefogása és a szülők támogatása megkönnyítette a táborban szolgáló felnőttek munkáját és felejthetetlenné tette a gyerekek számára az idei tábort is. A táborban a jókedv nemcsak a játékban mutatkozott meg, de az esti tánc- és népdaltanulásban is, majd a táborzáró esti táncházban is.
A tábori hangos gyermekzsivajt, ha csak töredéknyi időre is, de a csend foglalta keretbe, a mindennapi szentmisék és a szentségimádás csendjei révén. Ezekben a kis csendekben minden kis és nagy lélek ott lélegezhetett együtt a Teremtőjével, teret adva neki, hogy átváltozásukon munkálkodhasson.
Homa Ildikó sss
