Paphoz vagy pszichológushoz forduljunk?

A vallás és pszichológia szerepéről Bagdy Emőkével

4
5863

Istenhívő emberek gyakorta bizalmatlanok a pszichológusokkal szemben, de legalább annyira gyakran felvetődik az a kérdés is, hogy a 21. században hol végződik a lelkipásztor szerepe és hol kezdődik a pszichológusé: egy vallásos embernek lehet-e mindkettőre szüksége? Erről és az istenhit, illetve mentális élet egymást keresztező útjairól beszélgettünk prof. dr. Bagdy Emőke pszichológussal, pszichoterapeutával.

A vallásos ember hajlamos arra még napjainkban is, hogy szájhúzással, kétkedve, bizalmatlanul tekintsen a pszichológiára, pszichológusokra. Az előítéletnek egyrészt lehet oka az utánajárás, az utánaolvasás hiánya, hiszen sokszor úgy ítélik meg ezt a hivatást, hogy pontosan nem is tudják, mi zajlik például egy terápián. Másrészt pedig a szakképzetlen, a pszichológiától távol álló, önjelölt „kuruzslók” tevékenysége sokakat elriaszt a valódi, tudományos alapokra épülő terápiától.

„A pszichológia hatalmas, sokfelé ágazó tudomány, amelynek számos alkalmazott területe van az élet minden aspektusára kiterjedő szakágak, illetve gyakorlat formájában, amit alkalmazott pszichológiának nevezünk, ami ennek a hivatásnak az emberek megsegítésére vonatkozó része és, amely szintén különböző módszertani területekre van felosztva. Mikor befejezzük a tanulmányainkat, arra esküszünk fel, hogy a tudományosan megalapozott és bizonyított, objektív, tehát csalhatatlanul az emberek hasznára váló módszereket használjuk fel. Erre minden szakképzett pszichológus, aki valóban elvégezte az egyetemet, felesküszik, csakúgy, mint az orvos: »nem ártani, csak használni az embereknek«” – magyarázza Bagdy Emőke. Hozzáteszi, általában a hitélet felől, a vallási meggyőződéssel rendelkező emberek, akik nem ismerik a pszichológia világát, ágait, a kutatómunkát, a szakma etikai követelményeit, könnyen hitelt adhatnak a területre befurakodó egyre több csalónak, átverőnek, akik soha nem tanultak pszichológiát, botcsinálta hályogkovácsok, akik azt hiszik, hogy jó ember- és lélekismerők, de szakmailag tudatlanok, tudományosan semmiképpen sem megalapozott, amit végeznek. Mielőtt ezek „tudására” alapozunk, járjunk utána, hogy kicsoda az illető, van-e pszichológiai végzettsége, hiszen nem tudományos alapokra, hanem élettapasztalatra hivatkozva könnyen félrevezetik az embert.

Ne bízzuk akárkire a lelket

A klinikai szakpszichológus úgy fogalmaz: a lélek világának megnyitásához alázat, szeretet, tisztelet, etikai megalapozottság kell és eskü is szükséges, ami alapján az ember tartja magát az elvhez, miszerint nem él vissza az emberek bizalmával, és ezt a hivatást is szolgálatnak tekinti.

A pszichológus nem élettapasztalatra, hanem a tudományra alapozza a segítségnyújtást, a valóban egyetemet végzett szakembereknél pedig a hitünk sem kerül „veszélybe” – hangsúlyozza dr. Bagdy Emőke

„Jó megoldás lenne, ha kormányzati szinten mindenhol létezne egy hivatalos, államilag bevett névsor a szakképzett pszichológusokról, amit el lehetne érni az interneten, és ha valaki pszichológushoz szeretne menni, le tudná ellenőrizni, hogy egyáltalán ki rendelkezik diplomával, szakképzettséggel” – világosít fel a szakember. A szakképzett pszichológusban pedig már bátran bízhatunk, hiszen az emberi lélekhez hozzáférési jogot kapott szakember képzése alapos és hosszadalmas folyamat. A három év egyetemi alapképzés, majd két év mesterképzés ad diplomát, de ezután még nem kap senki jogot ahhoz, hogy az emberi lélekhez nyúljon, hanem arra van kötelezve, hogy szakképzést folytasson és a különböző területeken valamelyikén – egészségpszichológia, klinikai vagy mentálhigiénés pszichológia, sport-, nevelés-, neuro-, munka- és szervezetpszichológia – egyetemen tanuljon tovább. A klinikai pszichológus például öt év alapképzés után négy évig szakképzésre jár, amely után törvény szerint ugyan már végezhet terápiát, de fel van sorolva, hogy mit, akármilyen terápiára ugyanis nincs feljogosítva. Ezután következik további három év, majd pszichoterapeuta szakvizsgát tesz, és akkor „kiteheti a réztáblát a kapu alá”. Tehát a magas képzettségű pszichoterapeuták azok, akik valóban fel vannak készülve arra, hogy a tudomány által rendelkezésre bocsátott, ellenőrzött, hatékony módszereket alkalmazzák. Bagdy Emőke ugyanakkor hozzáteszi: a valóság mélységesen zavaros és megalázó a hivatás szakképzett képviselőivel szemben, és a pszichológusok szakmaiságán esik csorba, amikor kuruzslással vádolják a professzionális terapeutát a félrevezetők miatt.

„Mondhatjuk, hogy mi visszük el a balhét a területre jogtalanul belépőknek köszönhetően, amíg nem születik törvény a pszichológia mint szakma védelmében. Magyarországon például a hivatalosan elismert szakmák jegyzékében nem szerepel a pszichológia, a gyakorlatban emiatt nincsen szabályozva, hogy ki az, aki gyakorolhatja a szakmát, és ki az, aki nem, pedig így lehetne törvényes úton felelősségre vonni a csalókat, aminek köszönhetően a pszichológiai hivatásba vetett bizalmatlanság is csökkenne” – javasolja a professzor asszony.

Az utánajárás szükségességének és a pszichológiát végzett szakember képzettségének tudatában pedig a vallásos ember is bátran nyithat egy-egy terápia irányába, hiszen a spirituális és a tudományos alapokra építő lelki élet, lélekkutatás tökéletesen megférnek egymás mellett.

Terápián tisztelik a vallásosságot, hitéletet

„Egy pszichológus, aki elvégzi az egyetemet, lehet vallásos és hitéletet követő, vagy ezzel egyáltalán nem foglalkozó, és attól még lehet jó szakember, hiszen mi nem a hitélethez kapcsolódó munkát végzünk, azaz nem az Isten és az ember közötti kapcsolatot egyengetjük” – magyarázza Bagdy Emőke. Többször és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy egy ember Istenhez való hozzáállásában, vallásos vagy éppen nem vallásos gondolkodásában óriási szerepe és felelőssége van annak a környezetnek, társadalmi rétegnek, amiben felnövünk, illetve a szülőknek és lelkésznek. Ha egy szülő ugyanis kiskorától bevezeti a gyermekét a hitéletbe, akkor lesz az a fiatal vallásgyakorló. A pszichológiai tapasztalatok és vizsgálatok szerint minden emberben van bizonyos spirituális szükséglet aziránt, hogy a helyét megtalálja a világban, mindenkiben van egy mélyen rejlő mag, amit istenhitnek nevezünk. Akit nem nevelgettek vallásos életre, nem hittételi rendszerhez illesztett élethez szoktatták, az egyedül sokkal nehezebben találja meg ezt az utat. A pszichológus elmondta: a vallás jól berögzült szokások tökéletes, zárt és kristálytiszta rendszere, így aki ebben hisz, ezt követi, ehhez tartja magát, elsőáldoz, bérmál vagy konfirmál, megerősíti, hogy ehhez a hitrendszerhez tartozik és akar tartozni, ehhez igazítja onnantól kezdve az életét, ami nyilvánvalóan az élete minden aspektusára kihat. Ugyanakkor nem kell attól sem tartanunk, hogy ha elmegyünk pszichológushoz, megváltozhat az Istenhez való viszonyunk.

A lelkipásztor az Úristennel való kapcsolat kialakításában, elmélyítésében, finomításában nyújt segítséget/Illusztráció: Unsplash

„Ha valaki istenhívő, azt tisztelettel vesszük, és pszichológusként nem avatkozunk be a hitéletébe. Bármilyen felekezethez tartozzon is az illető, mi, pszichológusok arra esküdtünk föl, hogy a tudományosan megalapozott módszereket, amelyek annak az embernek a segítségére lehetnek, azokat alkalmazzuk. Ezért mondjuk azt, hogy a tudományosan megalapozott pszichológiai módszertan minden ember számára, korra, nemre, hitre való tekintet nélkül rendelkezésére áll” – teszi hozzá. Bagdy Emőke, református lelkész lányaként azt mondja, amióta az eszét tudja, vallásos, istenhívő életet él, gyülekezet tagja, de, amikor pszichológusként működik, és ugyancsak hívő pácienssel találkozik, bár azt a legnagyobb tisztelettel elfogadja, ez mégsem lesz a terápia része a továbbiakban.

„Nyilvánvaló, hogy könnyebb a dolgunk, ha a páciens ugyanúgy hisz, mint mi, ha felekezetre való tekintet nélkül közös istenképünk van, de nyilván nem erről fogunk filozófiai értekezéseket folytatni, hanem egyszerűen a közös hitélet szellemében még könnyebb a kapcsolat, de nem ez az elsődleges a terápia során” – magyarázza a pszichoterapeuta. És ha Istennel nem a pszichológus, akkor a lélek ezen aspektusával a lelkipásztor foglalkozik. Bagdy Emőke hangsúlyozta a pasztorálpszichológia fontosságát, ami azt jelenti, hogy a lelkipásztor megszerzi a pszichológiai módszertanhoz szükséges ismereteket egyetemen, és lelkipásztorként megtanulja azokat a módszereket, amelyek tudományosan megalapozottak, és azt a maga hitrendszerébe beépítve lelkészként tudja alkalmazni. Egy vallásos ember számára előnyösebb, ha egy pszichológiailag művelt, a gyakorlathoz értő, valóban helyes módszereket megtanuló lelkipásztor beszélget el vele. A pasztorálpszichológus a kliensével közösen, az Úristen segítségét kérve a közös munkájukra ugyanazt a módszert alkalmazza, mint amit egy világi pszichológus.

„Lehet, hogy a pszichológus nem kapcsolja be a terápiás folyamatba a hitet, de én sem vagyok elzárva attól, hogy imádkozzam a pácienseimért. A hitélet, a vallásgyakorlat tökéletesen összefér a pszichoterápiával, amennyiben betartjuk az emberi kapcsolatok alapszabályait, azaz hogy tiszteljük a másikat, tiszteljük a másik hitbeli elkötelezettségét, és úgy vesszük fel vele a kapcsolatot, ahogyan ő képes elfogadni az embernek ember általi, szakmailag korrekt segítségét” – fűzte hozzá.

Egy papnak ismernie kell tudásának határait, hiszen eljöhet az a pont, amikor át kell „engednie” a pszichológusnak a segítséget kérőt/Illusztráció: Unsplash

Kiiktatjuk a legfőbb irányítót…

„Van egy olyan módszertan, ami tudományosan megalapozott, az ősi keresztény meditációt alkalmazza, és kutatások igazolják, hogyan lehet hozzáférni olyan tartományaihoz az elmének, amelyen keresztül gyógyító hatások közvetítődhetnek a test felé, akár gyógyszerrel felérő értékű hatások” – magyarázza a professzor asszony, ami egy hívő embernek talán nem is meglepő, hiszen az ilyen eseteket mi sokszor csodás gyógyulásoknak nevezzük. Bagdy Emőke tudományos munkásságában vezette fel azt, hogy ezeknek a módszereknek bizonyos fajtái, a munkalépéseket precízen betartva hatásos gyógyulásokat, stresszkezelést és feszültségcsökkentő hatásokat tudunk elérni. Azaz az idegrendszer számára regeneráló, a szervezet természetes, egészséges egyensúlyát fenntartó hatásokat tudunk saját erőből kiváltani. Az ember saját maga orvosa lesz.

„Ezeket a módszereket én is alkalmaztam, lépésről lépésre leírva, be akartam vezetni a gyermekek relaxációs tanításába is. Erős szükségét érzem ennek a mai világban, ami sokszor embertelen, istentelen, és ami olyan módon átirányítja az emberi érdeklődést a lélek finom szintjeiről az anyagiak felé a pénzzel megszédített mindennapokban, hogy egyszerűen az anyagi javak azok, amelyek a világ értékmagaslatára kerültek a jó Isten helyett. A legfőbb irányítót kapcsolják ki sokan a rendszerből, etikai relativizmus uralkodik a világban: jó az, ami nekem jó” – magyarázza a szakpszichológus. Egy ilyen önző, posztmodern társadalomban pedig a lelket még inkább ápolni, gondozni kell. Bagdy Emőke kifejtette: két agyféltekénk van, az okos agyunk, a bal agyfélteke, illetve az érzelmi agyunk, ami a jobb agyfélteke. Utóbbi képviseli azt a hatalmat, ami a relaxációt, imaginációt és meditációt a szolgálatunkba állítja, hogy testileg-lelkileg ép, emberséges emberként tudjunk létezni. Úgy is mondhatjuk, hogy a bal agyfélteke a fizikai valósággal, a világiakkal törődik, míg a jobb a belső világunkkal. A kettő közötti egyensúlyt az teremti meg, hogy legalább annyira gondozzuk, neveljük, ápoljuk az érzelmi agyunkat, mint amennyire a jelenlegi kultúra állandóan sarkall a külsődlegesen élésre, miközben a saját belső mélységeinkben járatlanok vagyunk, és így könnyebben engedünk a kuruzslásnak, ami könnyen romboló hatással is bírhat.

„Amikor a relaxációs és meditációs „érzelmi agyi” tréninget szerettem volna bevezetni az iskolákba, pedagógusok hatvanórás felkészítésével, kurzusokkal tervezve, rendkívül heves ellenállásba ütköztem, buddhizmusnak és a keleti kultúrával való megrontásnak nevezték az egészet, mert általában nem értenek hozzá az emberek. Ha valóban nem engednénk a területre azokat, akik szakmaiatlanok, akik valóban térítenek, hanem csak a szakképzettek végeznék a terápiás munkát, azzal óriási szívességet tennénk a felnövekvő nemzedéknek. Miután azonban számos iskolában kipróbálták, megismerték a hiteles módszert, ma már Magyarországon több iskolában alkalmazzák. Nagyváradon is tartottunk nyitott bemutatókat szülőknek és diákoknak, sok iskola vett részt benne. Ezt követően ott is több iskolába bevezették a relaxáció tanítását. Meghallgatták az előadásokat szülők, gyermekek, kipróbálták, meggyőződtek róla, hogy pozitív hatású. Itthon megyei szinten is engedélyezték különböző katolikus iskolákban, hogy ez a relaxációs módszer bevezetésre kerüljön. Egyik katolikus iskolában mentálihigiénés szakemberként dolgozó kollégám a szakdolgozatát is abból írta, hogy a hitélettel összekapcsolt relaxációs gyakorlatnak köszönhetően mennyivel jobbak lettek a gyermekek biológiai egészségmutatói, jobb lett a gyermekek általános közérzete, csökkent az agresszivitás” – újságolja a szakember.

Hangsúlyozza, szolgálni kell a felcseperedő emberi lelket, amely gazdátlan marad napjainkban, hiszen nincs már sokszor otthoni, családi kultúra, ami ápolja, a hitélet is elsorvadóban van, mivel kevés az a szülő, aki saját maga bevezeti a gyermekét a hitéletbe. Ha egy gyermek nem tanul meg imádkozni, lelki belső utakat tenni, kevésbé kerül mindennapi használatba az érzelmi agy. A vallás és a lelkészek nagyon sokat tesznek és tehetnek azért, hogy a belső élet, elmélyülés felé kinyíljon a lelkünk. Az imával, az Úristennel való kapcsolatfelvétel során belső utakra terelnek. Az ima, a meditáció olyan eszköz, amely csiszolja, ébren tartja az érzelmi intelligenciánkat. Amit a lelkipásztor a hitéletbe vezetéssel elérhet, vagyis a belső utakon való szellemi közlekedést, azt a tudományosan megalapozott meditáció is eléri. A hittanórák szabad választása nem pótolja a hitéletbe belenevelődési folyamatot. Ha valakit nem terelgetnek a Jézushoz vezető útra, sokkal nehezebben talál rá ő maga később, a modern kultúra ugyanis nem kedvez ma ennek. Vallásórán Jézus életét tanulja végig a gyermek, a lelki megérintés, hitéleti nevelés nem ott zajlik, a családban kell elkezdeni – ebben körvonalazódik a templom, a lelkész szerepe.

Az élethez stabil, kristálytiszta keretet adhat a hitrendszer, de aki gyermekkorában nem kapja ezt meg, később, egyedül sokkal nehezebben talál rá erre az útra/Illusztráció: Unsplash

Sokszor szokták mondani, hogy a lelkipásztor foglalkozzon a lélekkel, a pszichológus a mentális egészséggel, de a lelket az elmétől nem lehet külön választani. Bagdy Emőke magyarázza, az ember a test-lélek-szellem összetett, szétválaszthatatlan egysége. Rendszerszintek azonban megkülönböztethetőek, mindenek felett ugyanis a szellem áll, ehhez tartozik többek között a hitélet is.

„A vallásgyakorló ember lelki gondozója a lelkipásztor, a probléma azonban az, hogy a lelkészek lelkigondozói munkára való módszertani képzése sokszor hiányos. Egy felelősségteljes lelkésznek tudnia kell, hogy vannak szavak, amiket kimondva rossz irányba terelheti a segítségért hozzá fordulót, így tisztában kell lennie azzal, hogy meddig terjed ki a tudása” – magyarázza a szakember. Bagdy Emőke amellett áll ki, hogy minden lelkipásztor készüljön fel pasztorális lelkigondozásból is, tanulja meg, hogy mit mondhat, mit nem bizonyos helyzetekben, hiszen igeráolvasással nem lehet gyógyulást elérni anélkül, hogy a kapcsolatot lelkiekben a másik emberrel nem hozta létre. Van egy adott pont, amikor a lelkész részéről át kell engedni a pszichológusnak az esetet, aki az alapképzés után még négy évig tanult szakképzésben, mire egyáltalán odaengedték, hogy az emberekkel lelki szempontból, segítő módon foglalkozzon. A lelkipásztor abban hatékony, hogy miként tudja minél inkább az Istennel való kapcsolatot és az utat helyreállítani, és a hitéleten keresztül segíteni a hozzá forduló gyógyulási reménységeinek megerősítését.

Megjelent a Vasárnap hetilap 2019. június 14-i lapszámában.

4 HOZZÁSZÓLÁSOK

  1. Minden tiszteletem az Emőkéé, olvasom is a könyveit, de azért a dolgot valahol ő is elkeni: legalábbis nem mondja ki tisztán az interjúban sem. Vagyis a pszichológia, akármennyire is lélektannal fordítjuk, nem a halhatatlan lelkünkkel foglalkozik, hanem ” csak” a pszichénkkel. Biztos, hogy sok a kapcsolódási pont, meghogy komolyak ennél az aránylag fiatal tudománynál és szakmánál is a követelmények-márcsak a hitelesség miatt is-, de azért ne mossuk össze és ne helyettesítsük az almát a körtével. A pap a halhatatlan lélek, a spiritualitás és a teológia tudományának szakembere. Vagyis lelkiekkel tessék hozzá fordulni. MERT A PSZICHOLÓGUSNAK SINCS ÉRTELMe BELEKONTÁRKODNI OLYASMIBE, ami nem szakterülete. Ezt ő is elismeri.
    A híveknek is meg kellene tanulni megkülönböztetni a lelki és a pszichés jelenségeket, megmozdulásokat magukban is. És az Istennel való kapcsolatot sem szabad elpszichologizálni.
    A másik dolog pedig a szubjektivizmus. A lélek működése, Isten és az embr kapcsolata nem szubjektív megítélés kérdése. (Isten léte, a kinyilatkoztatott igazságok léte, Jézus tanítása)Nem attól függ, hogy hiszek-e vagy sem. Ilyen alapon pszichológiailag mindent lehet realtivizálni és kimagyarázni, vagy felmenteni a nehéz gyerekkorral, körülményekkel. Lásd homoszexualitás, gender-kérdés, erőszak, nevelés, ún. emberi jogok előretörése.
    Tehát suszter, maradjon a kaptafánál. Bármennyire is trendi manapság mindent a pszichológiával megoldani, tessék csak vállalni a hit, a személyes Isten-kapcsolat kockázatát, alázatát, áldozatát, és tessék a lélek szakemberét, a papot igénybe venni.
    Egyébként Emőke hiteles munkásságágoz gratula!

  2. HÁLA,ATYÁM ,TE vagy a legjobb pszichológus Te,ÉLŐ S ÁTHATÓ SZAVAID által megtudod gyógyítani nemcsak fizikai de lelki sebeinket .Köszönöm ,hogy irántam való irgalmad által buzdítasz ,,…ezt tegyétek az ÉN JÉZUS mondja—-az én emlékezetemre”—.Hála ATYÁM ,mindennapi táplálékommá letté! amely kötelez a tiszta élet megélésére ,s IRGALMASSÁGOD megélésére