Szerda délután szomorúan távoztak az önkéntesek a Caritas tizenhatodik önkéntes munkatáborából. Nem azért, mert megbántotta volna valaki őket, és azért sem, mert munkájukkal ne lettek volna megelégedve, hanem azért, mert véget ért egy élménygazdag hét. Az elválás mindig szomorú, hiszen jó barátságok kötődnek és szeretnénk, ha ezek a kapcsolatok megmaradnának a továbbiakban is.
Kerek egy hétig tartózkodtak fiatalok és idősek a vendéglátó Gyimesekben, amelyből négy napot tevékenykedtek a helybéli közösség javára. A kiadós reggeli után naponta átlagban 98 önkéntes indult el a munkapontokra: Gyimesfelsőlokon temetőt takarítani és térképet készíteni, az iskolákba osztálytermet meszelni, tűzifát elrakni, a líceum kerítését felújítani, a sípályára terepet rendezni, helyi kisiskolásokkal foglalkozni, és Gyimesbükkben a templom kapuját, kerítését átfesteni, játszóteret rendezni, a plébánián tevékenykedni… és lehetne még sorolni.
Habár az esős idő néha beleszólt, a táborozókat kárpótolta a csodaszép környék látványa és a szabadidős alkalmak, amikor szétnézhettek e tájon, megismerkedhettek a hagyományokkal. Így meglátogatták Gyímesbükkben az ezer éves határ látványosságait, Gyimesfelsőlokon a tájházat, ahol fimon lángossal kínálták meg őket, az esti táncházban pedig szintén helybéliek oktatták a hejszát. A közbeeső hétvégén a tizenegy kilométerre lévő Apahavasra kirándultak, ahol a helyiekkel együtt tanyai szentmisén vettek részt. Vasárnap tojásírást, kesicekészítést és varrásmintákat tanulhattak eredeti forrásból, előtte pedig lelkiprogramon vettek részt. Az esték kimondottan jó hangulatban teltek, az említett táncházon kívül színházi produkción szórakozhattak a helyi fiatalok előadásában, de volt filmest és nem hiányozhatott a záróbuli sem.
Az önkéntestábornak az a nagy előnye, hogy egy célért tenni akaró különböző generációk tölthetnek napokat együtt. Tizenhat évestől a hatvan-hetven évesig bárkivel van alkalom itt találkozni, és a serdülő, aki azt hiszi, övé a legjobb ötlet, hamar megtudhatja, az idősebb szava szentebb. Nem azért, mert már szürke a haja, hanem ő már kipróbálta, és ráfázott a forrófejűségre. Nem kell itt tragédiára gondolni, pusztán csak arra például, hogy az autóban kávézás foltveszéllyel jár. Jövőre már a tinédzser fogja mondani az „elsőbálosnak”: ne kávézz a kocsiban, ha nem akarsz pólódra Amerika-térképet!
De ez csak egy apróság, ami élményként marad meg a többgenerációs önkéntes táborból. Ami ennél nagyobb az, hogy szemtanúk szerint itt megszületik egy elaltathatatlan vágy: önkénteskedni kell, önkénteskedni jó.
Molnár József
