A Mária út állomásai

László Dániel magyarországi festőművész Mária út című kiállítása tekinthető meg június 10-étől július 3-ig a kolozsvári Ars Sacra Claudiopolitana kiállítótérben. A megnyitó művészi műsorában közreműködött Geréd István és Pál Kincső, a kiállítást László Zsolt gyakorlati éves kispap nyitotta meg.

Talentumait a jóra kamatoztatva László Dániel, a fiatal Barcsay-díjas festőművész, a Sensaria Képzőművészeti Egyesület elnöke döntött úgy, hogy megörökíti a Mária utat olajfestmények formájában. Ő maga, hogy festeni tudjon, hogy igazán élet legyen alkotásaiban, érezhető legyen az az atmoszféra, amelyet a Mária kegyhelyeken tapasztalni lehet, elindult mint zarándok. Megjárta az El Caminót. Elzarándokolt Santiago de Compostelába, és a Mária utat is bejárta. Ott hirtelen nem lehet egy ilyen nagy munkát elkészíteni a zarándokút alatt, ezért fényképezett, majd otthon készítette el ezek alapján a 60 darabból álló, Mária út nevű olajfestmény-kollekcióját. Ezekben benne van az egész zarándoklat, a szíve, lelke, a tehetsége és Mária-tisztelete. Kiemelem a csíksomlyói kegytemplom szentélyét ábrázoló festményét, amely különösen megragadott, hiszen nagyon jól visszaadja azt az érzést, ami a belépéskor tölt el. Külön dicséretre méltó, hogy a klasszikus technikát, a vászonra olajjal festést választotta, holott akvarellezni is lehetne könnyed, lazúros technikával. De lássuk be, hogy a klasszikus technika lélegzetelállítóbb tud lenni, felidézi bennünk a barokk és reneszánsz kort, amely az emberi szemnek oly kedves és gyönyörködtető.

Pünkösdhétfőn az egyház születését, Jézus Krisztus beváltott ígéretét, a Szentlélek eljövetelét ünnepeltük. Tudjuk, hogy a lelki adományok különfélék, minden ember a Szentlélek valamely ajándékából részesedett és az benne kiemelkedett, kapott valamilyen talentumot mindenki, amelyet kamatoztatva szépet és jót tud folyamatosan alkotni a világban, a világnak. Tehetségnek nevezzük ezt. Látunk is folyamatosan tehetséges embereket magunk körül, hiszen minden jól végzett tevékenységünkhöz tehetségre és lelkesedésre van szükségünk. Tehetséges kell legyen a pék, a fodrász, a gépjárművezető, a szobrász, a színész, az újságíró, az író, a költő, a tanár, a dizájner – sorolni lehet szinte a végtelenségig. Mindnyájan, akik jó szándékú emberek vagyunk, valami maradandót akarunk alkotni, néha ebben látjuk meg az élet értelmét is: azért vagyok, hogy tegyek valamit, s mielőtt befejezem a földi zarándokutamat, hagyjak valami maradandót az utódoknak is. Ezért használjuk az Istentől kapott képességeinket, a tehetséget, a két kezünket és eszünket.

A nagy eseményeket, dolgokat, amelyeket létrehozunk, megalkotunk, meg is akarjuk örökíteni, másolatot is kívánunk róla készíteni. Mára feltaláltuk a fényképezőgépet, a videokamerát, sőt ezekből a technikai vívmányokból is kihoztuk a maximumot, így könnyedén és hamar rögzíteni tudunk mindent, amit csak szeretnénk, pár pillanat kérdése és megörökítettük azt, amit akartunk. Képeket és videófelvételeket tudunk készíteni eseményekről, emberekről, épületekről, jelenségekről, alkotásainkról, sőt ebédünket, kalandjainkat, nyaralásunkat is dokumentáljuk. Ez a készség, hogy megörökítsük a számunkra igen fontos dolgokat, egyidős az emberiséggel, amikor még nagyon messze voltunk attól, hogy pár kattintással megoldjuk ezt. Már a legelső emberek is hagytak maguk után nyomokat: gondoljunk a barlangrajzokra, az ókori emberekre, akik nagy épületekkel, sírhelyekkel, templomokkal, emlékhelyekkel és szobrokkal ejtenek még mindig ámulatba. Amikor valamit meg akarunk örökíteni, igazán igényesek vagyunk, a lehető legszebben akarjuk azt véghezvinni, hiszen ha csak egy fényképet akarunk magunkról, azt is kellő gondossággal készítjük el. Az ember igyekszik, hogy jó munkát végezzen, örömét lelje abban, amit alkotott.

Fényképezőgépek nélkül az ember festett és rajzolt. Akkor igazán kidomborodott, hogy mit jelent tehetségesnek lenni. Egy jó festő ma is felbecsülhetetlen, ma sem divatjamúlt. Bár fényképek százait készítjük nap mint nap, egy festmény más élményt nyújt. Készülnek professzionális képek bármiről, de szívesebben akasztjuk falra azt, amit emberi kéz vitt fel a vászonra ugyanarról a dologról, amit a fénykép is ábrázol. Van valami méltóságteljes, tekintélyes egy festményben, amit nem tudunk megmagyarázni. A számunkra legkedvesebb emberekről, életünk jelentős pillanatairól, legszebb, lelkünkhöz leginkább közelálló helyekről és dolgokról készíttetünk bámulatos festményeket.

Mire van szükség egy csodás festmény elkészültéhez? Három dologra. Először is kell az, amit viszont akarunk látni megörökítve a vásznon, kellenek azok a képességek, amelyeket Isten adott, hogy el tudjuk készíteni, és végül kell a tehetséges ember, aki ezt szívvel-lélekkel létrehozza, a festőművész.

Pünkösdhétfőre tavaly, 2018. március 3-án Ferenc pápa elrendelte, hogy Máriára mint az egyház édesanyjára emlékezzünk. Szűz Mária minden katolikus ember életében különleges helyet foglal el. Őt is igyekeztek megörökíteni, megszámlálhatatlanul sok emberi alkotás kötődik a boldogságos Szűz Máriához: templomok, festmények, szobrok ezrei szerte a világban. Egyedülálló emberi alkotás a Mária Út – Via Mariæ, a spirituális turistaút. Olyan zarándokút ez, amely a közép-európai népek Mária-tiszteletére épít, de egyben összekapcsolja a Mária-kegyhelyeket és az útvonal mentén lévő történelmi, kulturális értékeket vallásra való tekintet nélkül. Célja, hogy Közép-Európa vallási értékeit egységes rendszerré szervező turista- és zarándokútvonal, illetve ezek hálózata épüljön ki Európa ezen régiójában. A Mária út összeköttetést teremt kelet-nyugat irányban az osztrák Mariazell, Budapest, Máriapócs és Csíksomlyó között, valamint észak-dél irányban Czestochowa, Esztergom, Budapest és Međugorje között. Az útvonal egy nagy keresztet rajzol ki Közép-Európa térképén (Ausztria, Magyarország, Románia, Szlovákia, Lengyelország, Horvátország, Bosznia), ezáltal egy El Caminóhoz hasonló, helyi hagyományokra épülő zarándokútvonal hálózatot alakítva ki.

Ez az út mindenkihez szól, mindenkit meghív. Várja azokat, nemzetiségtől és felekezettől függetlenül, akik vallási, spirituális, önismereti célból kívánnak zarándokolni, és várja azokat is, akik turisztikai és sport célból kívánnak az útra lépni. Ez az út híd a nemzetek, a vallások, az emberek között, összeköti a nyugatot és a keletet, így válik a közép–kelet–európai népeket összekötő úttá, a „kiengesztelődés útjává”, amely a jövőben európai kulturális úttá is válhat.

A gyulafehérvári főegyházmegyében idén a hivatások évét üljük. Mindenkinek megvan a saját helye és szerepe ebben a világban. Mindenkinek van hivatása, amelyet Istentől kapott. Úgy gondolom, László Dániel is felismerte hivatását, Istentől kapott ajándékait nem tékozolta el, hanem hivatásszerűen használta fel arra, hogy alkosson a világban, a világnak valami szépet. Ebben a csodálatos festménykollekcióban egyesül az Istentől kapott tehetség, a jó készség, hogy megörökítsünk valami fontosat: a Mária-tiszteletet és a jó keresztény emberi magatartást.

László Zsolt