Május utolsó szerdai általános kihallgatásán Ferenc pápa új katekézis sorozatot kezdett: a Miatyánk imádság átelmélkedése után most a kezdetek egyházának életét értelmezi hétről hétre, ahogy azt az Újszövetségi Szentírásban olvassuk az Apostolok Cselekedeteiről beszámoló könyvön keresztül. A Szentlélek és Isten Szava az igazi főszereplői a történetnek, akik dinamikus erővel viszik előre Isten Országának az ügyét.
Szenvedése után Jézus sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt Isten országáról. Amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére – kezdte beszédét Ferenc pápa Lukács evangélistát idézve az Apostolok Cselekedeteinek elejéről (ApCsel 1,34). A könyv egy útról szól, az evangélium útjáról, amely csodálatos együttélést mutat Isten Igéje és a Szentlélek között, aki megnyitja az evangelizálás idejét. Az Apostolok Cselekedeteinek főszereplője az Ige és Szentlélek eleven és hatékony párosa – számolt be a Vatican News.
A Szentlélek kezeskedik az igehirdetés termékenységéért
Isten elküldi a földre az üzenetét, az a zsoltáros szavával „gyorsan fut”, mert dinamikus és esőként megöntöz minden földet. Ereje nem az emberi szónoklás hatékonyságából áll, hanem a Szentlélek dinamizmusa tölti el, mint megtisztító és életet adó szó. A Biblia nem egy közönséges történelemkönyv, mert szavai az életszentség magvai. Ettől erőteljes és hatékony, képes felizzítani a szíveket, levegőbe röpíti a sémákat, az ellenkezést és a megosztás falait, miközben mindig új utakat nyit és kitágítja Isten országának határait.
Ferenc pápa kiemelte az emberi szó törékenységét, amely hazugságra is képes és ki tud bújni a felelősség alól. Egyedül csak a Szentlélek adja meg az emberi szó vibráló zengését és tömörségét, aki maga nemzette az Isten Fiát, aki felkente őt és aki küldetést adott neki. A Szentlélek, aki kiválasztotta az apostolokat és aki kezeskedik az igehirdetés állhatatosságáért, termékenységéért.
Az evangélium Jézus feltámadásával és mennybemenetelével ér véget, míg az Apostolok Cselekedeteinek története innen indul, abból a túláradó életből, amivel a Feltámadott árasztotta el egyházát. Ahogy Lukács mondja: „Szenvedése után Jézus sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról”. A feltámadt Jézus nagyon is emberi gesztusokat tölt be, velük együtt étkezik, meghívja őket arra, hogy várakozzanak az Atya ígéretének beteljesedésére.
Az üdvösség ingyenes ajándék
Ez az ígéret pedig a Szentlélekben való keresztelkedés, amely tapasztalat lehetővé teszi, hogy személyes közösségbe lépjünk Istennel és részesüljünk egyetemes üdvözítő akaratában. Mindez az apostoli parrészia, bátorság révén történik – hangsúlyozta a pápa. Ezzel a bátorsággal a keresztény ember Isten Fiának szavát mondja ki, ami felszabadít, hatékony, tele van Krisztus és a testvérek szeretetével.
Nem kell harcolni, hogy megszerezzük vagy hogy kiérdemeljük az Isten adományát. Minden ingyenes, a maga idejében. Az Úr mindent ingyen ad. Az üdvösséget nem vásároljuk, nem fizetünk érte, mert az ingyenes ajándék. A jövőt ismerni akaró túlzott kíváncsisággal szemben a pápa Jézus szavára utalt: „Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,7-8).
Ne magunk kovácsoljuk küldetésünket
A türelmetlen várakozással szemben szövetséget kell kötni az idővel és tudni kell kivárni, amíg a szent történelem kibomlik előttünk. Ez a történelem nem szakad meg, hanem mindig előrehalad. Tudni kell kivárni az Isten lépéseit, aki az idők és a terek Ura. A Feltámadott arra hívja az övéit, hogy ne maguk kovácsolják a küldetésüket, hanem várjanak arra, hogy az Atya teszi erőteljessé a szívüket a Lelke által. Így lesznek részesei a misszió tanúságtételnek, Amely Jeruzsálemből sugárzik ki Szamáriáig és a föld végső határáig.
Ebben a várakozásban élnek együtt az apostolok, mint egy család, mint az Úr családja, abban az emeleti teremben, Amelynek falai között Jézus megalapította az Eucharisztiát. De hogyan várakoznak a megígért isteni erőre? – kérdezte a pápa. Imádkoznak állhatatosan, mintha nem is sokan lennének, hanem csak egyetlen személy. Imádkoznak egységben és állhatatosan. Ezzel az imádsággal legyőzik a magányt, a kísértést, a gyanút és megnyílik a szívük a közösségre. Az asszonyok és Mária, Jézus anyja jelenléte még intenzívebbé teszi a várakozást, hiszen ők elsőként tanulták meg A Mestertől, hogy tanúskodjanak a szeretet hűségéről és a közösség erejéről, Amely minden félelmet legyőz. Végezetül Ferenc pápa ismételten azt kötötte a Szent Péter téren összegyűlt lelkek szívére, hogy ne akarják maguk alakítani Isten művét, hanem türelmesen várakozzanak a lépéseire, miközben segítségül hívják a Szentlelket.
P. Vértesaljai László SJ
