Ferenc pápa dokumentumai, Chiara Lubich tanítása és a Szentírásban kapott egyházkép mintha kötél-fonat lenne, úgy kapcsolódnak össze – ez derült ki a Katolikus Magyar Bibliatársulat által szervezett előadáson, Marosvásárhelyen.
A Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) Ferenc pápa és Chiara Lubich egyházképe a Biblia tükrében címmel május 25-én bibliás délutánt szervezett Marosvásárhelyen, a Szent Miklós Plébánián. Az alkalom szentmisével kezdődött, amelyet György Tibor celebrált. Az előadás során Magos Gyöngyvér vázolta Ferenc pápa és Chiara Lubich által elképzelt egyházképeket négy pontban összevetve a négy evangéliumban megjelenő egyházképpel. Az előadás előtt Bodnár Sándor meghívott felvilágosította a résztvevőket, hogy kicsoda Chiara Lubich, mit jelent a Fokoláre Mozgalom, és mit jelent elköteleződni e lelkiség mellett.
Templomok, emberekből
Az előadásban kiderült, hogy Ferenc pápa dokumentumai, Chiara Lubich tanítása és a Szentírásban kapott egyházkép, mintha kötélfonat lenne, úgy kapcsolódnak össze. Márk evangéliumában egy teljesen hétköznapi képet kapunk az apostolokról, akik egyáltalán nem tökéletesek, sőt, az egyetlen dolog, amit jól tettek, hogy igent mondtak Jézus hívására. De Jézus irgalommal tekint rájuk, hiszen neki éppen a törékeny emberekre van szüksége. Ferenc pápa Az irgalmasság arca című bullájában azt írja, hogy az Atya szeretetének eleven jelévé kell lennünk. Chiara tanítása máris magyarázza ezt az Az irgalmasság szövetségénél: akkor jöhet létre ez a szeretet, ha minden nap új szemmel nézzük a felebarátot, és elsőként tesszük meg felé a lépéseket.
Máté evangélista egy kilépő és fejlődő egyházról beszél, ami Chiara Lubich szerint csak akkor jöhet létre, ha megszületik közöttünk Jézus, illetve, ha templomokat építünk fel, de nem falakból, hanem emberekből. Ferenc pápa arra ösztönöz bennünket Az evangélium öröme című apostoli buzdításában, hogy el kell köteleződnünk egy adott közösség mellett, és evangelizálnunk kell, hogy Krisztust a társadalomba vihessük. Lukács evangélista arról ír, hogy a krisztusi örömhír mindenkinek szól, mert ehhez az egyházhoz tartoznak a kirekesztettek, a hátrányos helyzetűek, a zsidók, a pogányok is. Ferenc pápa és Chiara Lubich tanításából az egységet emelném ki, hiszen mindketten azt írják, hogy azt kell keresni, ami egyesít és nem azt, ami szétválaszt. Az egység egy kincs az emberiség számára, amely által új fényben láthatja önmagát és a másik embert is.
János evangélista egy szeretetteljes, megbocsátó egyházról beszél, miközben Ferenc pápa a családhoz hasonlítja az egyházat, Chiara pedig ebben a családban, közösségben, egyházban lévő szeretet hat vonatkozásáról beszél, amely akár nekünk is segíthet új szemmel látni a másikat.
Elsőként, mindenkit és Jézust szeretni
Ha minden nap csak egy aspektusra figyelünk, akkor a körülöttünk lévő világot máris más színben láthatjuk. Ezek az aspektusok a következők: mindenkit szeretni (mindig azt, aki épp mellettem van), elsőként szeretni (ne várjam az első lépést a másiktól, hanem tegyem meg én), Jézust látni a másikban (ha valamit teszek, akkor azt Jézusnak teszem), eggyé válni a másikkal (együtt érezni a felebaráttal akár fájdalom, akár öröm éri), kölcsönösen szeretni egymást (úgy szeressem a felebarátomat, hogy ő majd viszont szeressen) és szeretni az ellenséget (annak is a kedvében járni, aki számomra nem a legszimpatikusabb).
Az előadás után csoportmunka következett, ahol a résztvevők arról beszélgettek, hogy ki-ki a test melyik tagjának érzi magát egy adott közösségben. Sokan voltak, akik szemnek, kéznek, lábnak titulálták magukat, de olyan is akadt, aki szívként, orrként vagy gerincként tekintett magára, de a legfontosabb, hogy a testnek minden egyes tagjára szükség van, mert csak így működhet igazán jól, hiányosságok nélkül. A Szentírásból az 1Kor 12, 1-31-es részt olvasták fel a résztvevők, megerősítve így ezt a gondolatot: „a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test”. Fontos kiemelni, hogy vannak gyenge testrészek, amelyek ugyanannyira fontosak, mint bármelyik másik, ugyanakkor vigyáznunk kell, hogy ne essünk egyik testrész abszolutizálásának hibájába. Ahhoz, hogy a test jól működjön, a testrészeknek egymáshoz harmonikusan kell kapcsolódniuk, és a Lélek által közösséget alkotniuk. Ahhoz, hogy mi testrészekként megalkothassuk a közösségi egyházat, egységben kell lennünk és Jézust kell hirdetnünk a világnak, de ez csak akkor jön létre, ha kölcsönösen szeretjük egymást.
Chiara egyik gondolatával zárva: „az Egyház már felépült, nem nekünk kell felépíteni. De mi hiányzik sokszor ebben az építményben a kövek és a téglák között? A cement, a kölcsönös szeretet. Tehát egy olyan Egyház, ami kövekből és téglákból épült, de semmi nem tartja össze, az elég gyenge, elég veszélyes, rádőlhet a többiekre, és szerencsétlenség következhet be. Mi ez a hiányzó kötőanyag? A kölcsönös szeretet …”
Magos Orsolya
