EVANGÉLIUM
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: »Elmegyek, de visszajövök hozzátok.« Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.
Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.” (Jn 14,27-31a)
Jézus nélkül nincs béke, nincs áldás és gyümölcs az élet törekvésein. Az Isten-nélküliségben csak mesterséges, felszínes béke van. A mai evangélium arra hív, hogy a nehézségek közepette, amikor minden dúl-fúl, találjuk meg Krisztus békéjét. Búcsúzó és útravaló szavak ezek: „Békességet hagyok rátok.” A legnagyobb útravaló, a legbiztosabb útirány, hogy van békénk, és az bennünk van. Ez olyan béke, amit senki nem vehet el, döntésemen múlik, hogy engedek a békétlenségnek vagy sem. Ma lehetőség van kérni Istent, hogy adja meg a békét.
Csíki Szabolcs segédlelkész
