Jó Pásztor vasárnapján Zetelaka egyházközségében negyvenegy, harmadik osztályos gyermek járult először szentáldozáshoz.
Az ünnep nyitánya az elsőáldozó gyerekek seregszemléje volt, akik népviseletben, körmenetben vonultak az ünneplőkkel a templom oltárterébe. Szülők, nagyszülők és keresztszülők mintegy sorfalként álltak a gyerekeket befogadó istenháza padszélein, klasszikus zetelaki népviseletük pedig kihangsúlyozta erős közösségtudatukat és összetartozásukat.
Az ünnep főcelebránsa Papp Antal plébános a szívben születő értékekre és a tiszta szív templomába betérő Jézusra irányította az elsőáldozók figyelmét. Hangsúlyt adott annak a lelkipásztori vágynak, miszerint az elsőáldozók legyenek hűek mostani ígéreteikhez, és mindig találkozni akarjanak az oltáriszentségben köztünk jelen lévő Jézussal.
Öröm volt hallani a gyermekhangok csilingelő miseválaszait, a katonás ütemű fogadalmakat, de látványban is egyedülálló volt a piros-fekete székely entitás kitöltötte neoromán templom. Zárásként, az immár elsőáldozottak köszönetet mondtak Istennek minden kapott kegyelemért versek hangjaiba zártan, majd végszóként a Teremtő munkatársaiért, édesanyjukért adtak hálát, lírával és egy szál virággal köszönve meg életük és ottlétük. Hogy ez ünnep miért is olyan fontos a zetelakiaknak, és mitől lett igazán értékessé a szívekben, arról meséljenek Dávid István mindig távlatokat kutató képei:
Jánossi Imre
