EVANGÉLIUM
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: »Elmegyek, és helyet készítek nektek?« Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”
Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,1-6)
Sürgő-forgó, modern világunk posztmodern kora azt hangoztatja, hogy legyünk minél zajosabbak, alkossuk meg a lehetetlent, mondjunk ki mindent magunkból és így éljük elkapkodva, drága, Isten adta életünk, s közben szétesésünkben maradjunk meg látszólagos boldog embereknek. A semmitmondó szavak forgatagában belekiált a mai evangélium: “Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” Igen, ilyen egyszerű kellene legyen az életünk. A program adott, az úti-cél világos, csupán nekem kell átprogramozni útirányjelző szívemet!
Csíki Szabolcs segédlelkész
