A Keresztény családok, a szórványközösség jövőjének záloga című előadás-sorozat keretében megrendezett Családi napon Máramarosszigeten az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye három állandó diakónusa és feleségeik, – Nényei Gábor és Gabi, Lovász Péter és Ágnes – valamint Barcza Máté tettek tanúságot hitükről, illetve arról, hogyan egyeztethető össze az egyházi szolgálat a családfői hivatással.
A Családi nap kezdetén a résztvevő családok a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly Plébánia hittantermében közösen készítették elő az esti agapé finomságait. Az előkészületek hangulatát népdalfeldolgozásokkal és spirituálékkal a Budapesti Ward Mária Gimnázium kórusa tette még színesebbé. A program az állandó diakónusok tanúságtételével folytatódott, amely kerekasztal-beszélgetés formájában kívánta megszólítani a résztvevő családokat. Az alkalmon az állandó diakónusok feleségei is megosztották érzéseiket, gondolataikat a jelenlévőkkel.
7 gyermek, 32 unoka és a plébániai közösség
A beszélgetés során a vendégelőadóknak sikerült közelebb hozniuk a hallgatósághoz az állandó diakonátus intézményét, rálátást nyújtva a jelenlévők számára a diakónusi életre, szolgálatra, tevékenységre, valamint arra, hogy miképpen élhető meg ez a szolgálat a családban. Az eseményen a generációk közti kor- és gondolkodás különbségek nem voltak érzékelhetőek, habár három különböző réteg képviseletében érkeztek a diakónusok. Nényei Gáborné, Gabi hívta fel a figyelmet arra, hogy Máté a legfiatalabb, Péter a középkorú, míg ők az idősebb generációt képviselték, kihangsúlyozva azt, hogy minden élethelyzetben fontos, hogy meghallgassuk az Atya hívó szavát.
A Nényei házaspár őszintén beszámolt életük fontosabb pillanatairól: ismerkedésükről, 7 gyermekük és 32 unokájuk érkezéséről, továbbá arról is, hogy Gábor kántorkodásának köszönhetően maguk köré gyűjtötték a gyermekeket, később azok családjait is; végül egy nagy plébániai család jött létre.
Férj és feleség közös zsolozsmája
Barcza Máté elmondta, hogy 38 évesen szentelték állandó diakónussá, de az ide vezető út sem volt számára könnyű. Feleségével eleinte nem vállaltak nagy szerepet plébániai közösségükben, azonban Isten hívó szavára nem tudtak nemet mondani, így eleinte hittanórákat tartottak a plébánia fiataljainak és szép lassan bekapcsolódtak a közösség életébe. Máténak nagyon sok erőt ad, hogy feleségével, Annával közösen imádkozzák a zsolozsmát. Ösztönözve a fiatalokat arra, hogy a ministrálás fontos Istennek tett szolgálat, ő is elkezdett szolgálni az oltárnál, ahol a kisgyermekével együtt megélt szép pillanatait is megosztotta.
Lovász Péter kiemelte, hogy a Gondviselés végigkísérte egészen a szenteléséig, felesége Ágnes pedig megjegyezte, hogy neki szokatlan volt eleinte férje szerepvállalása a liturgiában. Leginkább azért, mert addig a pillanatig ők egymás mellett ültek, így pedig Péter az oltárnál, ő pedig a templomi kórust erősítve, hirtelen azon kapta magát, hogy a templom két legtávolabbi pontjára kerültek, imádságban azonban érezhető, hogy közel vannak egymáshoz.
A kerekasztal-beszélgetést záró szentmisén a hívek betekintést nyerhettek a diakónusok liturgiában végzett feladataikba, mint az evangélium felolvasása, felajánláskor az adományok előkészítése, áldoztatás.
Szentbeszédében Turtureanu Róbert, a Borromeo Szent Károly Plébánia káplánja, a szórványban való megmaradásról és a keresztény identitás megőrzéséről beszélve elmondta, hogy csakis a Szentlélekből való újjászületés lehet garancia arra, hogy megmaradjunk hitünkben és közösségünkben, továbbá hangsúlyozta, hogy mindenkinek először a maga családjában kell kezdeni a megújulást, ugyanakkor mindenkinek gondolnia kell a nagy családjára is, ami nem más, mint az elsődleges közössége.
A szentmise zenei szolgálatát a Budapesti Ward Mária Gimnázium kórusa végezte, Gelley Áron és Bakonyiné Marton Katalin vezetésével, valamint Faragó Ákos kántorkodásával.
A Családi nap végül a plébánia hittantermében rendezett szeretetvendégséggel ért véget, ahol Turi András és Danhauser Zoltán népzenés előadása fokozta a jó hangulatot.
