Evangélium
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
„Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposó-gödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak megbecsülik!« Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: »Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!« Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?”
Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!« Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.”
A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta. (Mt 21,33–43.45–46)
Gondolat
Jézus ebben a példabeszédben Isten és az ő népének vezetői, ezen belül pedig a saját történetét meséli el. Üdvtörténet nagy vonalakban. Az Ószövetség századai, a próféták többé-kevésbé megszívlelt üzenetei után Isten a saját fiát küldi el – ezzel a legtöbbet teszi, amit tehet –, hogy jobb belátásra bírja azokat, akik másokért felelősséget vállalni hivatottak. Jézus azonban tisztában van azzal, hogy mi vár rá. Még így is vállalja. Ez az, amire az ember ritkábban képes, Isten azonban folyamatosan ezt teszi: bizalmat előlegez, reményét fekteti szolgáiba akkor is, ha már számtalanszor visszaéltek vele. Isten türelme határtalan, a mi lehetőségeink sora azonban határos, mert időben élünk. S az a nép, amely vezetőivel együtt nem az élet pártján áll, eltűnik a történelem süllyesztőjében…
