EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket.
Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák.
Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?”
„Senki, Uram” – felelte az asszony.
Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,1-11 )
Mindannyian ismerjük azt a helyzetet, amikor valamiben igazunk van. Az igazság magabiztossá tesz. Megerősít. Felhatalmaz, hogy aszerint járjunk el. Aztán az igazság ítéletté alakul – vád lesz belőle, és észre se vesszük, mire úgy osztjuk az életet-halált, mintha mi adtuk volna. Igazunk van politikusokkal szemben, szexuális botrányba keveredettekkel szemben, a szomszéddal, a házastársunkkal, a gyerekünkkel szemben, de ebből nem az élet fakad.
A mai evangéliumban Jézus reakciója maga ad alternatívát, hogyan viszonyuljunk az igazsághoz. A történet rendkívüli. A Jézus elé hozott, tetten ért bűnös nem az ártatlanul vádolt Zsuzsanna (vö. Dán 13. fejezet). A vádlóknak igazuk van, tényleg bűnös – sőt, ami a lényeg: nem önszántából jött, mert meg akar javulni. Nem egy megtérő. Jézus eddigi tanítását jól ismerjük: a megtérő bűnössel szemben tanúsított végtelen irgalmat. Az asszony nem védekezik, nem mondja: „Bocsánat, megjavulok”. Jóllehet a vádlók igazsága sem teljes, hiszen csak az egyik felet hozták Jézus elé. A tettleges házasságtöréshez legalább ketten kellenek. Jézus viszont nem megy bele a részletekbe. Nem is áll szóba velük, csak ír a porba. További faggatásra áll be a fordulat: Jézus szembefordítja az igazságot a vádlókkal. Ettől felébred a lelkiismeretük. Rájönnek, hogy ők sem jobbak. Talán nem törtek házasságot, de nem jobbak. Már nem akarják az igazságot érvényesíteni. Jézus esélyt ad a vádlóknak, hogy tekintsenek magukba, mivel vádolná őket az az igazság, amivel vádolnak, és esélyt ad a bűnösnek, hogy ne vétkezzen többé.
Nemcsak kövekkel a kezünkben lehetünk fenyegetőek a másikkal szemben. Lehet egy szavunk, gesztusunk vagy egy tekintet, ami felér egy kővel. Akira Kurosava Hét szamuráj című filmjében egy rablóbanda egy szegény parasztfalut évről évre kifoszt. A parasztok ezt megelégelik és felbérelnek hét szamurájt, hogy védjék meg őket, és az egyik csata során elfognak egy rablót. A parasztok meg akarják lincselni. A szamurájok közbelépnek, mert élve hasznosabb a fogoly. Erre odacsoszog egy nagyon öreg néni kapával a kezében és ütlegelni kezdi a rablót. Senki sem tud közbelépni. Mindenki tehetetlen a néni igazságával szemben. Nekünk is lehet olyan igazságunk és sértettségünk, mint annak a néninek. A kapa, amivel lesújthatunk, ott van a kezünkben, a nyelvünkön, az arcunkon. Jézus viszont arra hív, hogy legyünk óvatosak a vádjainkkal, nézzünk magunkba, és ha letesszük a követ, a kapát, rájöhetünk, hogy van más választás. Lehet az élet mellett dönteni.
Horváth Ferenc SJ
Megjelent a Vasárnap április 7-i számában.
