Március 25-30. között tartották a Piarista Rend Magyar Tartományának káptalani gyűlését a Mátraverebély-szentkúti ferences kegyhely zarándokszállásán. A munkálatokat megnyitó szentmisén Mohos Gábor Esztergom-budapesti segédpüspökkel koncelebráltak a káptalan tagjai, kérve a Szentlélek kegyelmi bölcsességét.
Az, hogy éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony, azaz a Megtestesülés ünnepén kezdődik a káptalan, rámutat arra, hogy a résztvevőknek is egyszerre kell figyelniük az értelem és a spiritualitás szerepére a tanácskozás során – hangsúlyozta a püspök. A káptalannak három része volt: az első az elöljárók és felelősök beszámolóinak meghallgatása és azok megvitatása, a második az új elöljárók megválasztása, a harmadik pedig a jövőre vonatkozó tervezés és határozatok meghozatala.
Kalazanci lelkületével
A tanácskozás keretében többek között áttekintették a hivatásgondozás, szerzetesképzés, iskolai szolgálat és az ifjúságpasztoráció helyzetét. Ugyanakkor szó volt a közösségi életről, a gazdasági és az öregdiák szervezetek kérdéseiről, és nem utolsósorban az erdélyi piarista jelenlétről, misszióról is. A tanácskozás célja egy olyan káptalani jövőterv megalkotása volt, amelynek átfogó szempontjaival a következő négy évben meghatározhatja, illetve segítheti a magyar piarista világ életének kibontakozását és további, konkrétabb jövőtervek kidolgozását – tájékoztatott Szakál Ádám Márton piarista.
Március 27-én, a választásokat megelőző délelőtti szentmisében, amelyben a Szentlelket hívták segítségül, Ruppert József, a Romániai Rendtartomány felelőse egy régi piarista imádságot idézett fel: „Respice, quaesumus, Domine, pusillum Ordinem nostrum!”, azaz „Nézz le, Istenünk, kicsiny rendünkre!”. Rámutatott arra, hogy a piaristák a történelem nehéz időszakaiban, vagy éppen belső viták miatt sokszor érezhették magukat kicsinek, veszélyben lévőnek, nehezebb helyzetűnek, mint más, nagyobb létszámú szerzetesrendek. A piarista lelkület és küldetés tüze mégis összetartotta a rendtagokat, továbbvíve Kalazanci Szent József élményét, aki annak idején ezt mondta: „Rómában találtam meg Isten szolgálatának legjobb módját, a szegény gyerekek nevelését, amit el nem hagynék semmiért a világon.” Ezzel a lelkülettel bírták ki hősiesen a piarista szerzetesek a kommunizmus alatti nehézségeket, akár a rendi keretből való kényszerű kikerülést is, vagy a rendszerváltás után felvállalt több intézmény adta kihívásokat. Ennek a tűznek kell égnie minden piaristában ma is.
A piarista élete örök körforgás
A szentmise után a káptalan Szilvásy László (Keresztes Szent Jánosról nevezett) áldozópapot választotta meg tartományfőnöknek a négyévente esedékes választások keretében. 1971-ben született Békéscsabán. A gimnáziumot a kecskeméti piaristáknál végezte. 1990-ben lépett a piarista rendbe. Teológiai tanulmányait 1991-től a Kalazantínum Hittudományi Főiskolán, 1993-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd 1996-tól a római Pápai Lateráni Egyetemen végezte, ahol kánonjogot tanult. 1998-tól a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban tanított, majd 2003-tól négy éven át az intézmény igazgatója volt. 2007-től a rendtartomány központi vezetésében dolgozott Budapesten, tartományi titkárként, gazdasági ügyekért felelős tartományi asszisztensként, valamint ökonómusként. 2011-től 2019-ig házfőnöki tisztséget is betöltött. 2017-től a rend Fenntarthatóság és Projektek Generálisi Titkárságát vezeti.
„Már nem tudnám pontosan megmondani, miért akartam piarista lenni a gimnázium utolsó évében. Biztosan volt bennem romantikus vágyódás egyrészt a papság, másrészt a tanárság iránt. Volt bennem ifjúkori idealizmus, a kecskeméti piaristák példáját követni-akarás, az a vágy, hogy tovább éljem azt a közösséget, amit a négy gimnáziumi év alatt megtapasztaltam. (…) Mindenekelőtt azok a pillanatok, amikor azt érzem az osztályban, hogy most érdekli őket, amiről beszélünk, csillognak a szemek és jönnek a kérdések, vagy csak mély csöndben figyelnek… Vagy az a pillanat gyónások közben, amikor szinte hallani a kövek legördülését a szívekről… Vagy kosárlabda edzések és meccsek végén, amikor jóleső fáradtsággal tekintünk vissza az elmúlt egy-másfél órára: nagyot küzdöttünk együtt… Ilyenkor tudom, hogy újra és újra ott van a Szentlélek közöttünk és cselekszik; ezek a Kairos, a megismételhetetlen pillanatai. Ezekért érdemes sok órát robotolni, és küzdeni a figyelemért, az érdeklődésért. A piarista élete egyfajta örök körforgás, régi diák elmegy, új diák jön, nincs vége, nincs állandóság, minden nap ugyanaz és mégis más: és akkor egyszer csak jön a kegyelmi pillanat. Ezekért a Lélek-pillanatokért csinálom, és ez véget nem érő örömet ad” – vallotta az új tartományfőnök.
Tanul, újít, akár takarít
Tartományfőnöki asszisztenseknek a káptalan Vereb Zsoltot választotta a küldetés és ifjúságpasztoráció élére, Molnár Lehel a hivatásgondozás és képzés, Labancz Zsolt a részvétel és karizmatikus integráció, Vízhányó Zsolt a működés és struktúra területéért lesz felelős a következő négy évben.
A záró szentmisén a káptalan tagjai, az utolsó napra látogatóba érkező rendtagokkal együtt hálát adtak a tanácskozás eredményeiért és a hatnapos együttlétért, kérve Istent, hogy a jövőben is segítse a piarista közösséget küldetésének teljesítésében. A szentmise főcelebránsa, Szilvásy László tartományfőnök Kalazanci Szent József személyét említette példaként, hogy milyennek is kell lennie napjainkban egy piaristának. A rendalapító ugyanis nagyon sokszínű személyiség volt, aki a pedagógiai újítások keresése mellett, akár saját maga is takarította az osztálytermeket. Fontosnak tartotta a tudományos felkészültséget, de imádság nélkül sem tudta elképzelni iskoláját.
Fodor György
