Zetelaka egyházközsége ünneppel emlékezett templomépítő papja, Sebestyén Mózes kanonok tragikus halálának 100. évfordulójára. Isten népe a zsúfolásig megtelt templom falai közt átérezhette, mit ad e szent hajlék a közösség mindennapjaihoz, most pedig különösképpen emelte lelkét Istenhez a múlt tragikuma. Mindazok, akik szívük nyitottságával voltak jelen, engedhették, hogy lelkük sóhaját Isten elé vigye a nemrégen megáldott orgona karakteres hangzása Pap Attila révén. Énekelt Faluvégi-Chripkó Krisztina és a Boros Valér-kórus.
S mert vándor egyház vagyunk, ünnepünk nyitánya körmenet volt, amelyben minden nemzedék képviselete a kereszt árnyékában a szent hajlék magasztosságának hátterével indult azon hely felé, ahol egykori papját meggyilkolták, amely helyen most emlékkeresztet áldottak meg.
„Azon az este sötét pogány
hegyek között bujkált a nap s
egy fekete angyal gyülöletkanóccal
gyújtogatni kezdte ős
néperdők szép lelke-lombját.”
Kajtsa Ferenc 1934-ben megjelent írása
az Erdélyi Lapok novemberi számában.
A vers maga szilárd, kopár, olyan színtiszta allűr, mintha elragadna, hogy megragadjuk a történteket. Mesebeli helyszín e völgy, fölötte uralkodó várával, az alattvalók mindennapjaival. S mit tesz a gonoszság, mit tesz bűn? Azon az este, múltat romboló tűzön lázadoztak… Tornai Katinka bevezetőgondolatot helyettesítő szavalata reveláció: szemünk felnyílni vágyik, megnézni az évszázad múlását, marását.
A szentmise homíliája, mint az evangélium magyarázata és jelen-létbe-hívása, számomra sorsfordító, vagy éppen narratívaelemző, főként a papság és Isten népe szempontjából. Ferenczi Sándor – aki Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanára és a borbándi egyházközség plébánosa – ugyanis a „vértanú” munkássága és életének evangéliumi perspektívája mellett, fenti megállapításomra is választ adott: „Éljünk úgy, hogy merjünk szembenézni már itt a földön a krisztusi tekintettel, ne tévesszenek meg a világ nagyhangú szólamai, mert akkor odaát ő sem fordítja el tőlünk a saját tekintetét. Sőt, elhangzik hívó szava: Jöjjetek hozzám, Atyám áldottai. Vegyétek birtokba a nektek készített országot. Reméljük, hogy Sebestyén Mózes plébánost az Úr ezekkel a szavakkal fogadta.”
S mert a jövő építése, nemcsak a láthatók, hanem a láthatatlan értékteremtők kiváltsága is, könyvet adtunk közre, jelként, emlékként, történelemként. Elvinni otthonunka, s elménk szűrőjén át újra és újra átélve mindazt, amiből gyökereim táplálkoznak. Sebestyén Elemér, a zetelaki P. Dr. Boros Fortunát Elméleti Középiskola aligazgatója méltatásában közreadott kordokumentum, értékes mű. A dokumentumgyűjtemény, amely Papp Antal helyi plébános kérése nyomán született, Ferenczi Sándor áldozatos munkájának gyümölcse, borítójának egyszerű ember által is érthető képi valóságával és címével: Hatalmaskodók csapata tör életemre…
„Azóta egy csillag fényesebben
ragyog ős-Zéta-vár felett, a vár
népe felnéz, s igen megérti, ím’
szent zsolozsmáját jó Sebestyén
Mózes most értük is végzi.”
Jánossi Imre
