Evangélium
Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”
Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” (Mk 9,30–37)
Gondolat
Az elsőség kérdése érzékeny terület az emberek világában, a tanítványok körében is. Egy erre vonatkozó beszélgetést csíp fülön Jézus, s anélkül hogy rájuk pirítana, továbbviszi őket a kérdés lényege felé. Nagyon szép a pedagógiája, amit máskor is alkalmaz: nem szidja, korholja őket, hanem segít nekik a probléma fölé emelkedni.
Isten országában az elsőség kérdése sem úgy működik, mint az emberek világában. Sőt az Isten országa szempontjából az nem is fontos. Mert csak ez a fontos: jót tenni, irgalmasságot gyakorolni, a védtelen pártját fogni, az elesettet felemelni. Kereszténnyé, azaz krisztusivá válni.
