A negyedik parancsolat elemzésével folytatta a szentatya az emberi együttélés alapszabályát jelentő két kőtábla üzenetéről szóló katekézis-sorozatát. Az előző három parancsolat az Isten iránti köteles emberi magatartást tárgyalta, a negyedik parancsolat a családon belülről szólal meg és a gyermekek viszonyát tisztázza és határozza meg szüleik iránt: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked” (Kiv 20,12).
Odaadottság, szeretet és törődés a szülők iránt
„A Tízparancsolaton belül tett utazás során ma elérkeztünk az apáról és az anyáról szóló parancsolathoz” – kezdte katekézisét Ferenc pápa. A szülőknek kijáró köteles tiszteletről van szó. A héber szöveg dicsőséget, értéket, szó szerint „súlyt” emleget, egy valóság állagát, szilárdságát. Nem külső formák kérdése ez, hanem az igazságé. Istent tisztelete a Szentírásban a valósága elismerését jelenti, mely számol a jelenlétével. Mindezt kifejezi szertartásokkal is, de főként azt jelenti, hogy az Istennek valós helyet adjunk a létezésben. Az apa és az anya tisztelete a fontosságuk elismerését jelenti konkrét tettekkel is, melyek odaadottságot, szeretetet és törődést fejeznek ki. De nem csak erről van szó – hangsúlyozta a pápa és a parancsolat második felét is elemezte.
A szülők tisztelete együtt jár a hosszú, boldog élettel
A negyedik parancsolat jellegzetessége, hogy utal a következményre: „Tiszteld apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked, hogy hosszú életű légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!” (MTörv5,1). A szülők tisztelete együtt jár a hosszú, boldog élettel. A „boldogság” kifejezés a tízparancsolatban csak egyedül itt fordul elő – emlékeztetett a pápa.
A gyermekkor lenyomata megjelöli az egész életet
Ez a több ezer éves bölcsesség azt jelenti ki, amit a tudományok csak alig száz éve tudtak megfogalmazni, vagyis, hogy a gyermekkor lenyomata megjelöli az egész életet. Ezt könnyen fel lehet ismerni, ha valaki egészséges és kiegyensúlyozott környezetben nő fel. De éppúgy látni lehet, ha valaki az elhagyatottság vagy az erőszak tapasztalataival érkezik. Gyermekkorunk olyan, mint a kitörölhetetlen tinta, szokásokban és életmódban fejeződik ki, még akkor is, ha valaki azt kendőzni próbálja.
A boldog élet a szülők igazi megbecsülésétől függ
Ám a negyedik parancsolatban többről van szó. Nem beszél a szülők jóságáról, nem kívánja, hogy az apák és az anyák legyenek tökéletesek. A gyerekek cselekvéséről beszél, eltekintve a szülők érdemétől és egy rendkívüli, megszabadító dolgot mond: Még ha nem is minden szülő jó, és még ha nem is minden gyermekkor derűs, mégis minden gyermek boldog lehet, mert a teljes és boldog élet elérése attól az igaz elismeréstől függ, amit a szülei iránt mutat.
Lehet boldog életet élni fájdalmas gyermekkor után is
Ferenc pápa ezek után arra utalt, hogy a negyedik parancsolat mennyire építő erejű, főként azok számára, akik fájdalmas életet éltek és akik sokat szenvedtek gyermekkorukban. Ezt igazolja az a sok szent és nagyon sok keresztény, akik fájdalmas gyermekkor után ragyogó életet éltek – mondta a pápa. Ennek igazolására példaként megnevezte az abruzzói Sulpriziót, akit októberben szentté avatnak, és aki 19 évesen sok szenvedés után egészen kiengesztelődve halt meg és sohasem tagadta meg a szüleit. Lellis-i Szent Kamill, Giuseppina Bakhita, Carlo Gnocchi szintén a szenvedések utáni boldogság példái.
Krisztusban tárul fel az istengyermekségünk teljessége
Bárhonnét is ered az ember, ebből a parancsolatból ugyanazt az eligazítást nyeri el, ami Krisztushoz vezet: Benne tárul föl az igazi Atya, aki azt ajánlja nekünk, hogy szülessünk újjá odafentről (Jn 3,3-8). Az élet titkai akkor világosodnak meg, amikor felfedezzük, hogy az Isten mindig egy olyan életet készít a gyermekei számára, melyben minden cselekedet egy tőle kapott küldetés.
Sebeink akkor változnak át lehetőségekké, amikor a kegyelem által felismerjük: az igaz titok nem a megtörtént dolgok miértje, hanem, hogy kiért is történt az valójában. Arra való tekintettel, hogy az Isten milyen tervet kovácsolt az életünk számára. Így a felnőtt gyermek szabadságával kezdhetem már tisztelni a szüleimet, korlátaik irgalmas elfogadásával. Ferenc pápa szabadon hozzáfűzte, hogy sohasem szabad sértegetni a szülőket, mert tőlük kaptuk az életet.
Végül arra emlékeztetett, hogy ezt a csodálatos élet egy adomány, nem kényszer. A Krisztusban való újjászületés kegyelem, amit szabadon kell fogadni, ez a keresztségünk kincse, melyben a Szentlélek műve által nekünk egyetlen Atyánk van, a Mennyei!
A katekézist követő köszöntések során bejelentette, hogy szeptember 22-én a romániai Neampt-ban boldoggá avatják a csángó Antal Veronikát, ferences harmadrendi világi hívőt, akit a hit elleni gyűlöletből öltek meg 1958-ban. Adjunk hálát az Istennek ezért a bátor fiatal leányért, aki feláldozta az életét, tanúságot téve az Isten és felebarát iránti szeretetről.
Vértesaljai László SJ / Vatikáni Rádió
