Húsz éve, hogy elkezdődött

0
2

Két évtizede szövődik a barátság a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium és a Pannonhalmi Bencés Gimnázium közössége között. Az idén októberben ismét közel félszáz bencés diák érkezett Csíkszeredába, hogy közös programokon, kirándulásokon és személyes találkozásokon keresztül mélyítsék tovább a két iskola diákjai és pedagógusai közötti, immár két évtizedes kapcsolatot. Az alábbiakban Tamás Levente, igazgató beszámlóját olvashatják.

Csíkszeredában sokaknak ismerős már, amikor a pannonhalmi bencés diákok jelenlétéről, látogatásáról hall. Egykori diákjaink  ma felnőttként, nemegyszer elöljárói minőségben személyesen is mindmáig  kapcsolódnak a két gimnázium – a Segítő Mária és a Pannonhalmi Bencés Gimnázium – közös történetének szövögetéséhez.

Minden második tanév októberében – így idén is 16-23-a között – mintegy 46 bencés diák és kísérőtanáraik a Kárpát- medence nyugatibb szegletéből a legkeletibb zugába, Csíkba utaztak. Némelyek visszatérő vendégként, mások pedig első alkalommal.

A két pedagógusközösség tagjai közötti szoros barátság és elköteleződés, közös értékvilág jelenti azt a biztos pontot, amely a diákcsere programokon kívül számos lehetőséget hordozott és hordoz egymás gazdagítására.

Az idén éppen húsz éve, hogy elkezdődött a közös történet.

Egy álló napnyi utazást követően a „buszlábak” a vendégdiákokat már első este a Zengő térbe vitték. A hétvége ugyanis a fogadódiákok családjánál telt. A találkozások és programok palettája igen gazdag volt és azt csak a megélőik tudják igazán.

Nehéz ilyenkor kitérni abból a törekvésből, hogy minél több mindent megmutatni – minél többet átélni a hely szelleméből, az iskola mindennapjaiból, a város és a környék gazdag látnivalóiból.

Szóval a srácok beszámolója alátámasztotta mindezt, hiszen egy percük sem a pihenéssel telt: volt benne összerázó- ismerkedő játék, ’56-os megemlékezés, ismerkedés Márton Áron szellemével egy koncerten és csíkszentdomokosi múzeumlátogatáson keresztül, bepillantás Csíksomlyóra a kegyhelyre, néptánctanulás, óralátogatás a gimnáziumban, segítős – bencés teremfoci, ismerkedés a székelység történelmével Szépvízen, a gyimesi csángók világával, helyismereti túra Csíkszeredában.

Mindezalatt tanárok is ott folytattuk, ahol legutóbb- hónapokkal vagy egy évekkel ezelőtt abbahagytuk. Örömeink, kihívásaink majd ezer kilométer távolság ellenére is közösek. A hétvégi kirándulások, asztal mellett töltött órák sosem tudnak elég időt adni ahhoz, hogy beteljünk.

Hálásak vagyunk Istennek és barátainknak – diáknak, tanárnak egyaránt – ezért a kapcsolatért!

És ha lehet, újabb húsz évet kérünk a Gondviselő Istentől együtt!