A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai római ad limina látogatásuk során november 3-án, kedden este a Pápai Német–Magyar Kollégiumba (Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum de Urbe) is ellátogattak.
Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke a kollégium közösségének tartott előadásában bemutatta a magyar nép történelmi, kulturális, nyelvi, vallási hátterét, és beszélt a Magyar Katolikus Egyház jelenlegi helyzetéről, kihívásairól és reményeiről.
Az előadás után jó hangulatú közös vacsorán folytatódott a párbeszéd.
A püspökök közül néhányan mint öregdiákok tértek vissza szeretett alma materükbe, de mindannyiuknak kiváló lehetőség volt, hogy találkozhassanak az itt tanuló növendékeikkel.
A kollégium növendékei az ad limina látogatás során szolgálatukkal bekapcsolódnak a liturgikus cselekményekbe is.
Török Csaba, az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház plébánosa, kanonok, a Pápai Német–Magyar Kollégium öregdiákja így ír az intézmény történetéről Róma című zarándokútikönyvében:
A 16. század a történelem igen viharos időszaka, amely számos kihívást állított az Egyház elé. A korszak kiemelkedő alakja volt Giovanni Morone bíboros, aki diplomataként bejárta Nyugat- és Közép-Európát, Ausztria, Magyarország és Anglia protektora lett, s a pápa őt bízta meg (Parisio és Pole bíborosokkal együtt) a Tridenti Zsinat megnyitásával (1542. november 1.). Kevés ember volt nála jobban tudatában annak, milyen megújulásra, lendületvételre szorul a katolicizmus. Így hát megnyerte III. Gyulát és Loyolai Szent Ignácot, hogy alapítsanak szemináriumot Közép-Európa leendő papságának növelésére. A hivatalos alapító bullát 1552. augusztus 31-én állította ki a pápa, amelyben „a hit félelmet nem ismerő harcosainak” a képzését jelölte meg célként, hogy preti riformati, azaz reformált (vagyis: megújult lelkületű) papok kerüljenek ki innen.
Az első évtizedeket jelentős küzdelmek jellemezték. Bérpalotáról bérpalotára vándorolt az intézmény, s a finanszírozás biztosítása végett civil egyetemistákat is befogadtak. Akadozott a hivatás-utánpótlás is, tekintettel a germániai cudar viszonyokra. A németek apostola, Canisius Szent Péter volt az, aki új lendülettel felélesztette a tüzet, őt tekinthetjük a második alapítónak.
Időközben más is történt: az első magyar jezsuita, Szántó István (Stephanus Arator) az 1575-ös szentévre gyóntatóként érkezett az Örök Városba, s látta, hogy a pálosok temploma és kolostora üresen áll. Ezt nyerte el XIII. Gergelytől, hogy kezdetét vegye a magyar papság római képzése. Az 1578-as első lépések után, 1579. március 1-jén pápai jóváhagyást kapott a Collegium Hungaricum.
A növendékek hiányát és az anyagi racionalitást is szem előtt tartva XIII. Gergely végül 1580. április 13-án egyesítette a két kollégiumot. Szántó István egy magánkihallgatáson kifakadt a pápa ellen. Mint mondta, tűz és víz hamarabb összebékül egymással, mint a német és a magyar. Heveskedéséért és tiszteletlenségéért egy időre eltiltották a gyóntatástól és a prédikálástól, mígnem sor került a kiengesztelődésre. Jóslata pedig tévesnek bizonyult: lassan immár 450 éve tart ez a „frigy”.
Magyar növendékek 1948 után nem tanulhattak itt, s akik ekkor a Hungaricum növendékei voltak, sokszor már nem térhettek vissza hazájukba. A helyzet 1979, a Collegium Hungaricum alapításának 400. évfordulója után változott meg gyökeresen. Ekkor ugyanis Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek mint öregdiák részt vett az ünnepségeken, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjének társaságában. A kollégiumban fehér asztal mellett merült fel annak abszurditása, hogy egy ilyen centenáriumon egyetlen magyarországi növendék sincs a történelmi intézmény falai között. A helyzet kényelmetlen volt az államhatalomnak, amely így engedélyezte, hogy korlátozott számban újra érkezzenek kispapok a Germanicum et Hungaricumba.
A rendszerváltozás után aztán megnyíltak a határok, s a kilencvenes évek végére a majd százfős közösség egyharmada magyar anyanyelvű volt. Napjainkban ugyan alacsonyabbak a számok, a papi hivatások válsága minden országban érzékelhető, ezzel együtt a magyar jelenlét továbbra is töretlen.
Forrás: Magyar Kurír
