Mit jelent szabadnak maradni akkor is, amikor minden külső szabadságunkat elveszik? Az Én népem Márton Áron életén keresztül a hűség, a lelkiismeret és a másokért vállalt felelősség örök kérdéseit idézi meg. Egy rendkívüli életút, amely nemcsak tiszteletet ébreszt, hanem arra is késztet, hogy szembenézzünk saját döntéseinkkel és emberségünkkel. Az alábbiakban Szénégető István plébános írását olvashatják az Én népem folkoperáról.
Márton Áron életének színpadra állítása különleges művészi és lelki feladat. Egy sokak által tisztelt püspök alakját úgy kell közel hozni, hogy a tisztelet mellett megszülethessen a személyes találkozás is. Megérezzük az embert a történelmi név mögött: a hivatását kereső fiatalt, a felelősséget vállaló papot, a közösségéért kiálló karakán pásztort. Embersége nehéz döntésekben és szenvedésben válik láthatóvá.
Az Én népem történetében a háborúból hazatérő fiatalember útkeresésétől a papi és püspöki szolgálaton át a fogságig olyan élet bontakozik ki, amelyben a hivatás egyre mélyebb önátadást kíván. A hűség döntésekben, kitartásban, mások sorsának vállalásában ölt alakot.
A történet központi drámai kérdése: mi marad az ember szabadságából, amikor a külső szabadságát elveszik? Márton Áron példája a belső szabadságra, a fenyegetéssel sem elhallgattatható lelkiismeretre és a személyes biztonságnál is fontosabb felelősségre irányítja figyelmünket. Ez ad súlyt a darabnak, és ettől válik a mai néző számára is átélhetővé. Az „én népem” kapcsolatot, odatartozást és sorsvállalást fejez ki. Pásztori értelemben annak a felelősségnek a nyelve, amely így szól: közöm van hozzátok, szenvedésetek az enyém is. Nem hagyhatlak magatokra. Márton Áron papi példájának egyik legmélyebb vonása, hogy a rábízott emberek életét saját hivatásának belső ügyeként hordozza.
Márton Áron életútja akkor válik igazán termékeny emlékezéssé, ha a csodálat mellett önvizsgálatot is ébreszt. Nem elég tisztelnünk az erényeit: nyomába kell lépnünk, és magunkévá tennünk az emberség, a pásztori szolgálat és a hűség példáját. A nem hívő néző számára is a lelkiismeret nyit utat ehhez. Egy másik ember hitének belső világát akkor is lehet tisztelettel megérteni, ha nem osztjuk a meggyőződését, különösen akkor, ha annak gyümölcse bátorság, emberség és mások védelme. Márton Áron alakja így különböző világnézetű emberek között is valódi találkozási lehetőséget teremt.
Az Én népem legfontosabb mai lehetősége, hogy a történelmi emlékezést személyes erkölcsi kérdéssé formálja. Kiért vállalok felelősséget? Hol kezdődik az én hallgatásom? Milyen árat vagyok hajlandó megfizetni azért, amit igaznak tartok? És hogyan őrizhetem meg közben a szeretet képességét?
Ezért érdemes azon dolgozni, hogy a mű további helyszíneken is közönségre találjon. Fiatalok, családok, pedagógusok, papok, közösségi vezetők és az Egyháztól távolabb állók számára egyaránt lehetőséget kínálhat az elmélyülésre. Különösen értékes volna, ha az előadásokhoz beszélgetések is kapcsolódnának. Az Én népem arra az életre irányítja a figyelmünket, amely mellett a saját életünk kérdései is világosabban kirajzolódnak.
Az Én népem folkopera következő előadására a nyárádszeredai Művelődési Házban november 8-án, vasárnap délután 5 órától kerül sor, mely egyben a Mustármag Közösség 162. zenei szolgálatáta.
