Az egyházmegyei lelkipásztori tervnek megfelelően a szatmári egyházmegye évente kétszer hívja meg esperességi szinten a csoportvezetőket és a plébániákon aktívan tevékenykedő híveket tapasztalatcserére. Az őszi találkozókat október 21-én, szerdán Nagykárolyban, a Kalazanci Szent József-plébánián, október 24-én, szombaton pedig Szatmárnémetiben, a Megmaradás Házában tartották. Mindkét alkalmon Jákob története adta a találkozó vezérfonalát.
A nagykárolyi találkozóra a Kalazanci Szent József- és Szentlélek-plébániáról, valamint Kaplonyból, Kálmándról, Börvelyről és Szaniszlóról érkeztek csoportvezetők. A résztvevőket Antku István nagykárolyi főesperes köszöntötte.
A kétórás program Assisi Szent Ferenc imájával kezdődött, majd a résztvevők képek segítségével, párban osztották meg, hogyan érkeztek a találkozóra. Szó esett az egyes csoportok helyzetéről is, a vezetők pedig hármas kiscsoportokban dolgoztak fel egy részletet Jákob történetéből. Az ima egy tized rózsafüzér volt: a nap folyamán elhangzott nehézségeket cetlikre írták, és a gyertya köré helyezték.
A beszámolókból kiderült, hogy a Kalazanci plébánián két hitmélyítő csoport működik, a szaniszlói karizmatikus imacsoport tagjai pedig egyre nyitottabbak a megosztásban. A kálmándi bibliakör és a kaplonyi szeretetszolgálati csoport rendszeresen olvassa a Szentírást; a kaplonyiak a Lectio divina módszerét is megismerték. A csoportvezetőket közös kérdések foglalkoztatják: hogyan lehet jobban megszólítani a férfiakat és a fiatalabb nemzedéket, és hogyan lehet segíteni az elöregedő csoportokat új tagokhoz. A csoportvezetői listát öt új vezetővel egészítették ki.
A szatmárnémeti találkozóra húsz résztvevő érkezett különböző egyházközségekből, mindannyian valamilyen plébániai csoportot, lelkiségi mozgalmat vagy imacsoportot képviseltek. Seffer Dániel szatmári főesperes köszöntötte az egybegyűlteket, és hangsúlyozta, mennyire fontos az egyház életében, hogy a hívek találkoznak, és megosszák hitbeli tapasztalataikat.
A találkozó kérdése az volt: mi a helyem és a szerepem abban a csoportban, amelyhez tartozom, vagy amelyhez tartozni szeretnék? A résztvevők a szinodális módszerrel dolgozták fel Jákob küzdelmének történetét (Ter 32,23–31). A három körben zajló megosztásban felszínre kerültek az életfordító sebek, az áldásért való kitartó könyörgés és az aggodalom is afelett, merre tart a világ, mi lesz az egyház sorsa. A végső szó mégis a reményé és a bizalomé volt. A résztvevők elmondták, hogy erőt merítenek ezekből a megosztásokból; volt, aki szívesen találkozna a csoportvezetőkkel évente többször is.
Az egyházmegye Lelkipásztori Irodája hálás mindazoknak, akik vezetik és éltetik a plébániák közösségeiben a hitmélyítő csoportokat.
Forrás: szatmári egyházmegye
