Szeptember 5-én hétfőn délben fogadta a Szentatya a Kelemen-teremben a Rómában szolgáló papok, férfi és női szerzetesek 170 fős csoportját. Az egykor missziós Korea mára a misszionáriusok hazájává vált, elődeik hite és áldozata értékes gyümölcseként, mivel az emlékezet missziót szül, a misszió pedig reményt nyit- szólt hozzájuk beszédében a Szentatya.
A hit spontán módon sarjadt ki Koreában, és az igazság őszinte keresése révén fejlődött
Leó pápa beszéde kezdetén koreai nyelven kívánt „jó napot” a vendégeinek, akiknek otthon nyert hite Rómában, Péter és Pál apostolok tanúságtétele helyén új missziós lendületet kaphat. Messziről érkeztetek, ez igaz, de itt otthon vagytok! – bíztatta őket a pápa. Országukban az egyház története valóban egyedülálló, hiszen a hit spontán módon sarjadt ki Koreában, és az igazság őszinte keresése révén is fejlődött olyan emberek által, akik ismerték a keresztény írásokat, és többet akartak megtudni Jézus Krisztusról. Ebből a keresésből született a keresztség utáni vágy, és a keresztségből egy olyan közösség támadt, amely az ősegyházra emlékeztet és két szóban foglalható össze: emlékezés és remény. A keresztény emlékezet hálaadás Isten tetteiért, és felelősség mindazért, amit ránk bíz. A remény nem puszta optimizmus, hanem annak bizonyossága, hogy Krisztus feltámadt. A koreai egyház a mártírok tanúságtételére épül. Történelme során a koreai nép rendkívüli lelki erőről tett tanúbizonyságot: elviselte az üldöztetést, a háborút, a szegénységet és a megosztottságot, tudva, hogyan kell újra felkelni és előre tekinteni. A keresztény kitartás az a képesség, hogy a megpróbáltatásokat elviseljük, a remény elvesztése nélkül, és anélkül, hogy a szenvedés megkeményítené a szívet – emelte ki a pápa.
Legyenek mindig a megbékélés emberei, akik egységesek és a béke, az imádság kézművesei!
A mártírok emlékének őrzése révén hitük tovább él a mában, miként azt a tiszteletreméltó Thomas Choe Yang-Eop példája mutatja, akit a „verejték mártírjaként” tartanak számon. Tizenegy éven át fáradhatatlanul járta Korea útjait, hogy elérje a távoli és rejtett keresztény közösségeket, elvigye nekik Isten igéjét és a szentségeket, odáig menően, hogy egész életét e szolgálatnak szentelte. Tanúságtétele arra emlékeztet minket, hogy létezik olyan rejtettebb vértanúság, melyben a hívő nap mint nap fel-ajánlja életét, ami egyúttal minden keresztény közös hivatása. Az ehhez szükséges erő a Jézus Krisz-tussal való barátságból fakad, aki azt mondta tanítványainak: „Barátaimnak hívtalak titeket” (Jn 15,15). Kedves papok, szerzetesek és szerzetesnők, becsüljétek meg ezt a barátságot. Tápláljátok az Eucharisztiában, az Ige hallgatásában, az imádságban és az Úr előtti csendben. Vele együtt fedezzük fel újra hivatásunk örömét, és tanuljunk meg úgy szeretni, mint Ő! – kérte a koreai egyháziakat a Szentatya. A koreai-félsziget máig élő megosztottsága fájdalmas sebének a gyógyulásához azt kérte tőlük, hogy legyenek mindig a megbékélés emberei, akik egységesek és a béke és imádság kézműve-sei. Az egykor missziós Korea mára a misszionáriusok hazájává vált, elődeik hite és áldozata értékes gyümölcseként, mivel az emlékezet missziót szül, a misszió pedig reményt nyit. A következő Ifjúsági Világtalálkozó mindezt láthatóvá teszi. A világ minden tájáról érkeznek fiatalok egy olyan földre, ahol az evangélium a mártírok tanúságtétele által növekedett. Leó pápa szeretné, hogy a fiatalok jövő évi koreai világtalálkozója, egyúttal találkozás lenne az emlékezet és a jövő között is: a mártírok tovább-adják a hitet az új generációknak, a fiatalok pedig befogadják, hogy elvigyék a világ minden tájára – zárta beszédét Leó pápa a Rómában élő koreai egyházi személyekhez.
Forrás: P. Vértesaljai László SJ / Vatican News
