Assisi Szent Ferenc halálának 800. évfordulójára emlékeztek október 3-án a kolozsvári ferences templomban. Az ünnepi szentmisén jelen volt a kolozsvári ferences közösség, a környék papsága, szerzetesek és szerzetesnők, valamint számos hívő és vendég. A szentmisét Urbán János Erik, a ferences rendtartomány elöljárója mutatta be, aki az ünnepi szentbeszédben Szent Ferenc életútjáról és a tranzitus jelentéséről beszélt.
A ferences hagyomány Szent Ferenc halálára nem egyszerűen halálként, hanem tranzitusként, vagyis átmenetként tekint. Urbán János Erik hangsúlyozta: a latin kifejezés az ember földi életből az örökkévalóságba való átlépésére utal. Szent Ferenc számára ez az átmenet nem csupán élete utolsó óráiban kezdődött, hanem már jóval korábban, amikor felismerte Krisztus hívását, és egész életét az evangélium szolgálatára tette fel.
A rendtartományfőnök prédikációjában Szent Ferenc életének több fontos állomását is felidézte. Beszélt arról, hogyan fordult el a gazdagság, a társadalmi elismerés és a saját elképzelései által meghatározott élettől, és hogyan fedezte fel a szegénységben, a szolgálatban és az önátadásban az Istennel való kapcsolat útját.
Kiemelte azt is, hogy Ferenc számára a szegénység nem önmagában a nélkülözést jelentette, hanem a szabadság és a bizalom útját. A birtoklás helyett a testvériséget választotta: életében a leprással való találkozás, a szultánnal való találkozás, Gubbio farkasának története és a teremtett világ iránti szeretete is azt mutatja, hogy másokban és a teremtett világban egyaránt Isten ajándékát kereste.
A prédikáció egyik fontos gondolata Szent Ferenc Krisztushoz való hasonulása volt. Az Alverna hegyén kapott stigmák kapcsán a szónok arról beszélt, hogy Ferenc számára a szeretet és a szenvedés Krisztus keresztjében kapcsolódott össze. A szent élete végén is az öröm olyan formáját élte meg, amely nem zárta ki a szenvedést, hanem abban is képes volt felfedezni Isten jelenlétét.
A tranzitus szertartásában a jelenlévők Szent Ferenc földi életének utolsó óráira emlékeztek. Ferenc 1226. október 3-án, az Assisi melletti Porciunkula közelében, testvérei körében adta vissza lelkét Teremtőjének. A ferences hagyomány ezt a pillanatot nem végként, hanem hazatérésként szemléli.
A szertartást követően a templomban leleplezték Szent Ferenc ereklyéjét, amely ezt követően folyamatosan megtekinthető lesz a templomban. Emellett Giuliani Szent Veronika ereklyéjét is leleplezték.
Az ünnepi alkalom közös vacsorával folytatódott, amelyre a híveket és a vendégeket is meghívták.
Az évfordulóhoz kapcsolódó programok részeként a kolostor disztermében kiállítás is várja az érdeklődőket, amelyen gyermekek Szent Ferenchez és a ferences lelkiséghez kapcsolódó rajzai láthatók. A tárlat naponta reggel 9 és este 8 óra között látogatható.
Az ünnepi szentmise végén elhangzott útravaló szerint Szent Ferenc élete nem lemásolandó történet, hanem meghívás arra, hogy mindenki felismerje a saját útját.
