Szent Mihály főangyal ünnepén, a főegyházmegye és az érseki széktemplom védőszentjének napján a székesegyház búcsújára került sor, mely egyben a teológiai intézet tanévnyitó szentmiséje is. 1980-ban ugyanezen a napon hunyt el Márton Áron püspök, így a búcsún a néhai főpásztor halálának 46. évfordulójára is emlékeztek.
Gyulafehérváron, szeptember 29-én, kedden délelőtt 11 órától kezdődött szentmisén, a főcelebráns és szónok, Tamás József nyugalmazott segédpüspök köszöntötte a híveket és paptestvéreit. Mint mondta több esemény is kapcsolódik az ünnephez: Márton Áron püspök születésének 130. évfordulójára szentelt emlékévben a templom búcsú ünnepe, és 46 évvel ezelőtt e napon halt meg tiszteletreméltó Márton Áron püspök, továbbá 45 évvel ezelőtt szentelték püspökké Bálint Lajost, és régi szokás szerint e napon kezdi meg az új iskolai évet a gyulafehérvári Papnevelő Intézet.
„Szívvel-lélekkel imádkozzunk főegyházmegyénkért, püspökeinkért, papjainkért, leendő papjainkért, a kispapokért, de a hívekért is, hogy Szent Mihály főangyal és Márton Áron püspökünk oltalma alatt és közbenjárásával mindannyian eleget tudjunk tenni hivatásunknak, helyt tudjunk állni feladataink teljesítésében, és majd velük lehessünk a mennyei dicsőségben” – hívta imára híveket.
A szónok két hatalmas spirituális és történelmi pillért állított a hívők elé példaképül: Szent Mihály arkangyalt és Márton Áron püspököt. A prédikáció központi gondolata a hitben való hűség, az istenarcú emberi méltóság megőrzése és a megalkuvás nélküli helytállás a nehéz időkben. Továbbá a helyszín szakrális és nemzeti jelentőségét méltatta, amely összeköti a múltat a jelennel: „A gyulafehérvári katedrális nemzeti történelmünk szimbóluma, erdélyi magyar keresztény múltunk kőbevésett történelme”.
A püspök emlékeztetett, hogy a búcsú napja egybeesik Márton Áron halálának 46. évfordulójával, akinek születése 130. évfordulóján emlékévet ünnepel az egyházmegye. A szónok arra hívta a közösséget, hogy kövessék a két nagy alakot a hitben.
Szent Mihály arkangyal – A küzdő ember és az isteni rend
A prédikáció első részében Szent Mihály alakját elemezte, akinek neve kérdés és iránymutatás egyben: „Ki olyan mint az Isten?” A szónok rávilágított, hogy sem a legtökéletesebb szellemi lények, az angyalok, sem a teremtett világ koronája, az ember nem ér fel Istenhez. A történelem tragédiája, hogy az ember újra és újra megpróbálja Isten helyébe képzelni önmagát – a bibliai első bűntől és a Bábel tornyától kezdve a nietzschei filozófiáig.
Szent Mihály igazi példakép, mert nemcsak nevében, hanem tetteiben is Isten elsőségét hirdeti: harcba szállt a lázadó sárkánnyal és a bukott angyalokkal. A püspök Sík Sándor pap költő soraival emelte ki a helyes emberi magatartást: „Embernek lenni, semmi egyébnek, de annak egésznek, épnek, Isten lehelte szépnek.”
Az ember nem akkor nagy, ha Isten helyére tör, hanem ha meghajol Teremtője előtt és törvényei szerint él. A szónok arra buzdított, hogy Szent Mihály segítségével győzzük le a gonoszságot, és a hitvallásban újítsuk meg keresztségi ígéretünket, elköteleződve az Istennek való szolgálat mellett.
Márton Áron püspök – Az elkötelezett emberkatedrális
A beszéd Márton Áron püspök alakját idézte meg, akit Illyés Gyula nyomán „emberkatedrálisként” jellemzett. Nagyságát két fő forrás táplálta: a megalkuvás nélküli munka és a hajlíthatatlan, szilárd jellem.
A megalkuvás nélküli munka
Életét a „Non recuso laborem – Nem utasítom vissza a munkát” – jelmondat vezérelte. Tehetségét fiatal papként, egyetemi lelkészként, az Erdélyi Iskola szerkesztőjeként és püspökként is a közösség szolgálatába állította. Történelmi sorsfordulók – Trianon, II. világháború, kommunista diktatúra, egyházüldözés, börtön – között sem riadt meg a feladatoktól vagy a szenvedéstől.
A hajlíthatatlan, szilárd jellem
Elvi kérdésekben nem ismert kompromisszumot. „Legyen elved, hited, s azt kimond, ha mindjárt véreddel fizeted” – idézte a püspök Petőfi Sándor szavait. Áron püspök megtanulta az evangéliumi igent és nemet, így sem a hat év börtön, sem a tíz év háziőrizet nem tudta megtörni, emlékeztetett a Tamás József, ugyanakkor kritikával illette a jelenkor céltalan, gerinctelen embertípusait – a „rongybubákat”, „gyáva oroszlánokat”, „élősködőket” –, hangsúlyozva, hogy a társadalomnak ma is elkötelezett, Márton Áron-típusú jellemekre van szüksége.
„Sok Márton Áron típusú emberre volna szüksége népünknek, akik elkötelezettek, akik nem hátrálnak meg a nehézségek, akadályok láttán, akik nem futnak meg a munka elől. Olyan emberekre van szükség, akik készek az Istentől kapott tehetségüket nemcsak maguk, hanem embertestvéreik javára is kamatoztatni, akik mernek szembeszállni a jogtalansággal, az igazságtalansággal, tudnak harcolni az emberi jogok érvényesüléséért, a békességes együttélésért igazságtalansággal, és harcolnak az emberi jogokért, valamint a békés együttélésért” – fogalmazott. Majd egy felhívással fordult a jelenlévőkhöz: merítsenek erőt a két nagy példaképből. „Kövessük őket a hitben, vívjuk meg a magunk harcát reménységgel, hogy a nagyok nyomában mi is naggyá legyünk”.
Hála, ima és tisztelet
A szentmise végén Kovács Gergely érsek mondott hálát és köszönetet a felemelő ünneplésért és mintegy üzenetként fogalmazta meg: „Legyünk igaz emberek, ott ahová a jó Isten helyezett, de úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg arról, hogy Ki olyan mint Isten?” Márton Áron püspök szarkofágjánál elsőként Kovács Gergely érsek, Tamás József nyugalmazott segédpüspök és Kerekes László segédpüspök imádkozott, majd a hívek is lerótták tiszteletüket.
Fotó: Kecskés Csaba
