Ünnepi szentmisével nyitotta meg a 2026/2027-es tanévet szeptember 28-án a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara Kolozsváron. A tanévnyitó egyben a kar Szent Jeromos-kápolnájának búcsúünnepe is volt. Az oktatók, a papság és a hallgatók közössége az új tanév kezdetén közös imádságban adott hálát, és kérte Isten áldását az előttük álló akadémiai évre.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa Ferencz Egon-József, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia segédlelkésze volt. Homíliájában egy 1800-ból, szülőfalujából, Szárhegyről származó felirat gondolatából indult ki: „Mindenkor baj a kezdet, / De az ügyekezet ura az időnek.”
A tanévkezdés valóban hoz magával feladatokat, határidőket, munkát és fáradtságot, mégis minden kezdetben ott van a remény és a cél is – fogalmazott a szónok. Arra biztatta a hallgatókat, hogy ne a sietség, hanem az állhatatos igyekezet vezesse őket az előttük álló évben.
„Ne átesni akarjatok ezen az éven. Ne feladatokat lássatok csupán, amiket teljesíteni kell és aztán lehet menni tovább” – hangzott el a homíliában. A szónok Szent Jeromos példájára utalva kiemelte: a tudás és a bölcsesség megszerzéséhez idő és folyamatos munka szükséges. A teológiai tanulmányok célja pedig nem pusztán egy diploma megszerzése, hanem olyan keresztény emberré válni, aki értelmesen, becsületesen és az Egyházat szolgálva tud jelen lenni a világban.
A szentmisét követő tanévnyitó ünnepségen Diósi Dávid, a Római Katolikus Teológia Kar dékánja köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében Márton Áron püspök gondolatából indult ki, akinek születése 130. évfordulójára emlékezünk.
A dékán Márton Áron 1945. október 28-án, Krisztus Király ünnepén elmondott beszédéből idézett, amelyben a püspök az ember értelmi és akarati felelősségét hangsúlyozta. Diósi Dávid ennek kapcsán arról beszélt: a teológiai képzés egyik fontos feladata, hogy megtanítson önállóan gondolkodni, kérdéseket feltenni, véleményt kialakítani és az értelmi munkát nem megkerülni.
Különösen fontos ez a mesterséges intelligenciával átszőtt világban, ahol egyre könnyebben hozzáférünk kész válaszokhoz. A dékán arra biztatta a hallgatókat, hogy vállalják az értelem fáradtságos munkáját.
A tanévnyitón a hallgatók nevében Stroia Andrea diákképviselő is köszöntötte a közösséget és az elsőéveseket. Beszédében egy láthatatlan táska képével ragadta meg az új tanév kezdetét: szerinte mindannyian magunkkal hordozzuk emlékeinket, vágyainkat, örömeinket, bánatainkat és gondolatainkat. Az új tanév pedig új „lakókat” adhat ehhez a táskához.
A tanároknak a tisztánlátást, a doktoranduszoknak a kitartást, a mesteriseknek a kíváncsiságot, a harmadéveseknek a szeretetet, a másodéveseknek a bátorságot, az elsőéveseknek pedig a nyitottságot kívánta az új tanév kezdetén. Saját évfolyamáról úgy beszélt, mint egy közösségről, amely az elmúlt évek során „kis családdá” vált.
Az elsőéveseket arra bíztatta, hogy legyenek nyitottak a világra, egymásra, önmagukra és Istenre. Beszédét egy különösen szép képpel zárta: „Azt sose feledjétek, hogy ezen az úton mindig csak két lábnyom lesz… Nem amiatt, mert ezt az utat magányosan kell végigjárjuk, hanem azért, mert a jó Isten mindig a tenyerén hordoz minket.”
A 2026/2027-es tanév így egyszerre indult az igyekezet, az önálló gondolkodás és a közösség üzenetével. A Szent Jeromos-kápolna búcsújának ünnepe pedig arra is emlékeztette a teológiai kar közösségét, hogy a tanulás és a tudás keresése mellett egymásra és Isten jelenlétére is érdemes figyelni az előttük álló úton.
