„Fényt kaptunk, fényt adunk” – ezzel az üzenettel zárult a II. Gyimesfelsőloki Ifjúsági Csoport (GYIFICS) tábor, amely szeptember 1–3. között száz gyermeket és huszonöt önkéntest gyűjtött össze Gyimesfelsőlokon. A keresztség éve és Márton Áron püspök születésének 130. évfordulója köré épülő három nap során a résztvevők játékokon, közös éneklésen, tanításokon és lelki programokon keresztül fedezték fel, mit jelent keresztényként nemcsak befogadni, hanem továbbadni Isten fényét. Az alábbiakban Bálint Johanna csoportvezető beszámolóját olvashatják.
Volt egyszer egy apró fény. Talán alig látható, talán könnyű elsétálni mellette a sötétben. Mégis ott van. És ha egy másik fény is felvillan mellette, majd még egy, egyszer csak már nem is olyan sötét körülöttük a világ. Valahogy így képzeltük el a II. GYIFICS tábort is. Idén a keresztség éve és Márton Áron püspök születésének 130. évfordulója adta a három nap keretét. Két különbözőnek tűnő téma, amelyek a tábor végére mégis egyetlen üzenetté álltak össze: keresztényként nemcsak fényt kapunk, hanem arra is meghívást, hogy mi magunk is világítsunk.
A tábor ötlete tavaly még csak egy gondolat volt bennem, amelyből végül megszületett az első tábor. Idén már második alkalommal gyűlhettünk össze, és különösen örömteli volt megtapasztalni, hogy az akkor megfogalmazódott elképzelés mára közös üggyé és valódi közösségi élménnyé vált. Szeptember 1-3 között száz, 0–5. osztályos gyermek és huszonöt önkéntes érkezett a II. GYIFICS táborba, mely a gyimesfelsőloki Sáj Szigeten került megrendezésre. Három napra megtelt az egész terület énekszóval, nevetéssel, futkározással, kérdésekkel, tánccal, imával és természetesen rengeteg játékkal. A délelőttök a tanulásról és a közös gondolkodásról szóltak, a délutánok pedig újabb és újabb kalandokat tartogattak. A lelki programok megvalósításában Gerczuj-Ambrus Emese-Mária és Ferencz Bernadett hitoktatók voltak segítségünkre. A tanítást Vass Nimród-István plébános végezte, aki nemcsak a tábor mögé állt, hanem személyesen is bekapcsolódott a gyerekekkel való munkába. De a sok program mögött végig ott húzódott egy nagyobb kérdés: mit kezdünk azzal a fénnyel, amit Istentől kaptunk?
Az első napon a keresztség fényénél kerestük a választ. Mit jelent Istenhez tartozni? Mit jelent kereszténynek lenni nemcsak a templomban, hanem az élet minden területén? A tanítások, kiscsoportos beszélgetések, közös éneklések és játékok során a gyerekek a saját életükhöz közel hozva találkozhattak ezekkel a kérdésekkel. Aztán jött a GYIFICSata: feladatlap, csapatmunka, fényképezőgépek és egy csomó kreativitás. Mintha az egész tábor egyetlen nagy játszótérré változott volna. A napot a GYIFICSatlon zárta, ahol már nemcsak a fej, hanem a lábak és a csapatszellem is dolgozott.
A második napon egy olyan ember nyomába szegődtünk, aki egész életében tudta, mit jelent világítani egy sötét korban. Márton Áron életét, hitét, bátorságát és helytállását ismerhettük meg közelebbről. Nem csupán egy püspökről tanultunk, hanem egy emberről, aki a nehézségek között sem engedte kialudni magában azt a fényt, amelyet az igazság és a hite adott neki. Délután a forgószínpadon ismét mozgásba lendült a tábor. Kiscsoportokban jártuk végig az állomásokat, miközben hol egy szabadulószoba rejtélyeit kellett megfejteni, hol pedig egy kiadós vízicsata során derült ki, ki tud gyorsabban futni vagy éppen kit ér utol előbb a víz.
A harmadik napra pedig a két téma összeért: Keresztség, Márton Áron, küldetés. Megértettük, hogy a hit nem valami, amit magunkban kell őriznünk. Ahogyan Márton Áron sem azért élt, hogy a saját fényét őrizgesse, úgy nekünk is feladatunk, hogy továbbadjuk azt. Nem feltétlenül nagy dolgokkal. Sokszor egy jó szóval, egy segítő mozdulattal, egy őszinte mosollyal, azzal, ahogyan egymással beszélünk és ahogyan egymás mellett állunk.
A három nap közös szentmisével zárult, amelyen a Psallite együttes szolgált. A záró szentmisében együtt adhattunk hálát mindazért, amit a táborban kaptunk: az új barátságokért, a közös élményekért, a nevetésekért, a tanításokért, a beszélgetésekért és azért a közösségért, amely három nap alatt ismét megszületett közöttünk.
Egy ekkora tábor azonban nem jöhetett volna létre sok-sok ember segítsége nélkül. A huszonöt önkéntes munkája, ideje és szeretete mellett rengeteg támogató állt a GYIFICS mögött. Hálás szívvel köszönjük mindenkinek az adományokat és a támogatást, amelyek nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Köszönjük a gyimesfelsőloki plébániának, Vass Nimród-István plébánosnak, aki az anyagi támogatások mellett bíztatott, bátorított ötleteink megvalósításában. És természetesen köszönjük Tankó Andreának is, hogy megörökítette a tábor legszebb pillanatait. Így az emlékek nemcsak bennünk, hanem képek formájában is tovább élnek.
A II. GYIFICS tábor véget ért, az udvar lassan kiürült, a játékok visszakerültek a helyükre, és a gyerekek hazatértek. De reméljük, hogy valami mégis velük maradt. Egy kis fény. Egy gondolat. Egy feladat, hogy amikor legközelebb sötétnek tűnik körülöttük a világ, ne csak várják, hogy valaki felkapcsolja a lámpát, hanem merjenek ők is világítani.
Bálint Johanna, a GYIFICS (Gyimesfelsőloki Ifjúsági Csoport) vezetője
