Szűz Mária születése ünnepének előestéjén, szeptember 7-én Leó pápa a Róma közeli Genazzano Jó Tanács Szűzanyja kegyhelyére látogatott, melyet ágostonrendi szerzetesek gondoznak. Leó pápa szentmisét mutatott be rendtársai koncelebrálásával, majd aranyrózsát ajándékozott Szűz Máriának, végül pedig leleplezte azt a freskót, amely őt magát ábrázolja, imádkozva a kegykép előtt, ahogy ez szokássá vált az ide zarándokló pápa-elődeinek példái nyomán.
Mária egy olyan világ hajnala, mely végre megszabadult a gonosztól
A szentatya homíliája kezdetén felidézte első látogatását itt, a Jó Tanács Szűzanyja kegyhelyén, melyet alig két nappal megválasztása után tett, amikor ezt írta a bazilika vendégkönyvébe: „Pápaságom első napjaiban kötelességemnek és mély vágyamnak éreztem, hogy közel kerüljek a genazzanói Jó Tanács Szűzanya kegyhelyéhez, aki egész életemben elkísért anyai jelenlétével, bölcsességével és Fia iránti szeretetének példájával, aki mindig is hitem középpontjában állt” (2025. május 10). Örömmel vagyok ismét itt, hogy veletek ünnepeljem a Szent Szűz születésének vigíliáját, és hogy a Gyermek Máriára bízzam mindazt, ami megszületik ebben a szegény és nagyszerű emberiségben, mely oly törékeny, mint egy hajtás, mégis Isten hűségének jele – folytatta a pápa. Igen, Mária egy másfajta napnak a hajnala, egy olyan világé, mely végre megszabadult a gonosztól. Mi itt vagyunk mellette, az oltár körül, melyről üdvösség köszönt ránk, ami átalakít minket, Fiában a gyermekeit. Kérjük tőle az ő Jó Tanácsát, hogy befogadjuk az isteni Igét, hogy megőrizzük azt magunkban és világra hozzuk bölcs döntések és hiteles megtérés által.
Miért nem írtak többet a szent írók a Szűzanyáról?
A pápa a szentmise bibliai üzenetét Villanovai Szent Tamás, ágoston-rendi szerzetes és püspök segítségével értelmezte, aki életét a szegények szolgálatának szentelve mélyen behatolt a hit igazságába. A szent püspök képes volt meglátni Mária kicsinységének és úgymond peremre szorult helyzetének paradoxonát, amelyet az üdvösség rendjének középpontjába helyezett. Leó pápa feltette a kérdést: Milyen lehetett egy kislány születése Joachim és Anna idejében? Villanovai Szent Tamás mélyen belemerült ebbe a témába: „Sokszor elgondolkodtam – írja –, és megkérdeztem magamtól, hogy az evangélisták, akik oly sokat beszéltek Keresztelő Szent Jánosról és az apostolokról, miért mesélik el nekünk olyan szűkszavúan Szűz Mária történetét, aki élete eseményeiben és személyes mivoltában mindenki mást felülmúl. Megkérdezem – folytatja a szent püspök – miért nem hallottunk még fogantatásáról, születéséről, neveltetéséről, szokásairól, az őt ékesítő erényekről, arról, hogy milyen emberi kapcsolata volt fiával, hogyan viszonyult hozzá, hogyan élt az apostolokkal mennybemenetele után? Mindezek a dolgok fontosak voltak, és a hívek rendkívüli áhítattal olvasták volna őket, és az egyszerű emberek is gyönyörködtek volna bennük. Ó, evangélisták, hozzátok fordulok! Miért fosztottatok meg minket hallgatásotokkal ilyen nagy örömtől? Miért hagytatok ki ilyen örömteli, oly régóta várt, oly gyönyörűséges részleteket? (Összes Művek VII, 266,8).
Mária – és a benne élő Fia – puszta jelenléte mozgatja az egész történetet: Józsefnek és egész házanépének a történetét
Leó pápa fontos jelzéseket talál a püspök szavaiban hitünk számára. Először is, kérdezzük meg a Szentírást és szerzőit, vitassuk meg a szöveget, lépjünk párbeszédbe a Jelenések könyvének tanúival, mint barátokkal! – ajánlotta a Szentatya. Valóban „szentek polgártársai vagyunk, és Istennek házanépe” – ahogy Pál apostol tanítja (Ef 2,19) – és magától Máriától tanuljuk meg a bölcsességet, ahogy Istennel beszélget, amikor kérdéseket tesz fel Neki (vö. Lk 1,34), értelmezi az eseményeket, őrzi és összekapcsolja azokat a szívében – ahogy Lukács evangélista beszámol róla (vö. Lk 2,19, 51). Máté evangéliuma azonban hallgatásával mintha Villanovai Szent Tamást igazolná. Hallottuk a felolvasott evangéliumban, amint beszámol Mária jelenlétéről, aki maga egyetlen szót sem szól. Mégis, Mária – és a benne élő Fia – puszta jelenléte mozgatja az egész történetet: Józsefnek és egész házanépének a történetét. Mária jelenléte minőségi ugrást indít el a nemzetség történetében, mint egy váratlan újdonság, amely képes nemcsak az elvárásokat, hanem az ember kiszámítható viselkedését is módosítani. Amit József hall, amit eldönt, és amit tesz, az voltaképpen válasz Istennek és a Máriában való jelenlétének, az ő abszolút különbözőségének, amely túlmutat minden lehetséges emberi elbeszélésen. Máriában az üdvösség otthonra talál: Isten velünk van! A villanovai püspök így folytatja: „Nos, ami az általam említett gondolatokat illeti, hogy miért nem írtak könyvet a Szűzanya tetteiről, mint ahogyan Pál tetteiről tették, […] az egyetlen dolog, ami eszembe jut: Mindez azért történt, mert a Szentléleknek így tetszett, az evangélisták pedig ösztönösen hallgattak róla, egyszerűen azért, mert a Szűzanya dicsősége, ahogyan a zsoltárban olvassuk, teljesen benne volt Máriában (vö. Zsolt 44,14 Vulg.), továbbá történetének összefoglalására elegendő volt, amit a cím kifejez: hogy Jézus tőle született. Mit akarsz még tudni? Mit keresel még a Szűzben? Elég, ha tudod, hogy ő Isten anyja” (uo.).
Isten útja egyszerűbb és csendesebb volt és marad is, mint a miénk, de mégsem kevésbé erőteljes és átformáló
Kedves testvérek! Szédüljünk meg e nagy Misztérium előtt! Mert hiszen lehetetlen megszokni azt! Egy kislányka születését ünnepeljük, aki arra hívatott, hogy Teremtőjének Anyja legyen, az üdvözítő Istennek az Anyja. Ő mégis, egyszerűen gyermekként születik, akárcsak a mi lánykáink és leányunokáink, kiket karjainkban tartunk. Nemes és magasztos címekkel illetjük őt: Nagyasszony és Királynő, de Isten útja egyszerűbb és csendesebb volt és marad is, ám mégsem kevésbé erőteljes és átformáló. Ez Jézus útja, aki „az elsőszülött sok testvér között” (Róm 8,29). Így, Máriához hasonlóan, mi is „eleve arra vagyunk rendelve, hogy a Fiú képmásához legyünk hasonlóak” (uo.), persze kegyelem által, de mégis csak úgy, hogy az ő útját, az ő választásait kívánjuk és részesítjük előnyben más utakkal szemben. Jézus Krisztusban Isten a legszerényebb történelmi körülményeket és a legszerényebb teremtményeket választotta, hogy kinyilvánítsa Országának egyedülállóságát, amelyben az erőszaknak nincs helye, és ahol a mindenhatóság maga a teremtés, a szolgálat és az életről való gondoskodás.
A szemlélődő imában az ölt testet, amit a világ nem tud elmondani nekünk, pedig már létezik
Hosszú beszéde végén a szentatya hozzáfűzte még Villanovai Szent Tamás püspök szavait: „Engedd szabadjára a képzeletedet, tágítsd ki megértésed határait, és fessél meg lelked mélyén egy olyan fiatal nőt, aki a legtisztább, a legokosabb, a legszebb, a legájtatosabb, a legalázatosabb, a legszelídebb, tele minden kegyelemmel, a legszentségesebb, minden erénnyel ékes, minden karizmával feldíszített, Istennek teljesen tetsző; tágítsd ki őt amennyire csak tudod, képzeld el, amennyire csak képes vagy!” (uo.). Szent Tamás erre a csodálatos képzelőerő-gyakorlatra hív minket. És megjegyzi: „A Szentlélek nem foglalta őt írásba, hanem arra várt, hogy te belülről fessed meg Őt” (uo., VII, 266, 9). Kedves testvéreim, pontosan így van: a szemlélődő imában az ölt testet, amit a világ nem tud elmondani nekünk, pedig már létezik; ami még láthatatlan, mégis egy újfajta erővel rendelkezik önmagában. Ez nem fantázia, hanem prófécia. Nekünk pedig szükségünk van erre a próféciára napjaikban a pusztítás és a bizonytalanság idején, hogy lássuk Isten munkáját és szolgáljuk azt.
Szűz Mária születésének ünneplése növelje a békénket!
A szentmise olvasmányában a kicsiny Betlehemben Mikeás próféta megérezte a béke Királyának felemelkedését, akinek köszönhetően végre biztonságban élhetünk a földön (vö. Mikeás 5,1-4). És ma, a szentmise első könyörgésében a kicsi Máriához fordulva, azt kértük, hogy „születésének ünneplése növelje a békénket”. Igen, testvéreim, szeretnénk elképzelni a békét, szeretnénk kiszélesíteni a megértés határait és lelkünkben megfesteni, hogy aztán felismerjük: az már valójában létezik, hogy befogadjuk és szolgáljuk ezt a békét. Mindez Isten ajándéka, a Feltámadott lehelete, a Szentlélek műve. Hagyjuk, hogy a béke növekedjen bennünk! Ki fog sarjadni a béke a világban. A Jó Tanács Anyja pedig kísér minket ebben a küldetésünkben – zárta homíliáját XIV. Leó pápa a Róma közeli Genazzano Jó Tanács Szűzanyja kegyhelyén bemutatott szentmise során.
Forrás: P. Vértesaljai László / Vatican News
