A Márton Áron-emlékév és a Kolozsvári Magyar Napok programsorozatának részeként előadásra és panelbeszélgetésre került sor a kolozsvári Szent Mihály-plébánia hittantermében. Az esemény középpontjában Márton Áronnak a Szent Mihály-egyházközség felelős vezetőjeként és vagyonkezelőjeként végzett munkássága állt, illetve az a kérdés, miként lehet ma az egyházi vagyonnal úgy gazdálkodni, hogy az egyszerre szolgálja a közösséget, őrizze az elődöktől kapott értékeket és biztos alapot teremtsen az egyház jövőbeni küldetéséhez.
Kiss Endre, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet lelkiigazgatója előadásában a kolozsvári Szent Mihály-egyházközség holland kölcsönének történetét mutatta be. Levéltári forrásokra támaszkodva ismertette, miként vált az eredetileg az egyházközség intézményeinek fenntartását és anyagi helyzetének stabilizálását szolgáló hitel az 1920-as és 1930-as évek egyik legsúlyosabb gazdasági válságává. Az előadó rámutatott, hogy a hibás döntések, a nem megfelelő ellenőrzés és a személyes érdekek együttesen sodorták nehéz helyzetbe a plébániát. Előadásának központi alakja Márton Áron volt, aki 1936-ban vette át a Szent Mihály-plébánia vezetését, és következetes munkával, felelős gazdálkodással, valamint a közösség lelki megerősítésével fokozatosan kivezette az egyházközséget a válságból. A kölcsönügy rendezése végül csaknem két évtizedet vett igénybe.
Az előadást követő panelbeszélgetés az egyházi gazdálkodás jelenkori kihívásait járta körül. A beszélgetés résztvevői Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház főtanácsosa, Láng Éva, az Erdélyi Református Egyházkerület gazdasági igazgatója, Dácz Tibor, a Magyar Unitárius Egyház gazdasági előadó-tanácsosa és László Attila, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia főesperes-plébánosa voltak. A beszélgetést Bónis Endre főgondnok moderálta.
A Márton Áron örökségéhez való viszony kapcsán László Attila hangsúlyozta, hogy a plébánia vagyona nem egyetlen személyhez kötődik, és a felelős gazdálkodás sem épülhet egy ember munkájára. Úgy fogalmazott: fontos felismerni, hogy mi felett kell dönteni, és ezeket a döntéseket közösségben kell meghozni. Arra a kérdésre, hogy Márton Áron miként viszonyulna a mai társadalmi és politikai helyzethez, a főesperes-plébános úgy vélte, a püspök számára mindenekelőtt az emberi élet és méltóság védelme volt fontos, ezért ma is ezekből az alapelvekből indulna ki.
A beszélgetés során szó esett arról is, hogy milyen értelmet és célt hordoz az egyházi vagyon. Fehér Attila szerint a gazdasági döntések alapját az evangélium kell jelentse. Láng Éva hangsúlyozta, hogy a felelős döntésekhez szükség van a különböző vélemények meghallgatására és a világi szakértelem bevonására is. Dácz Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi gazdálkodás logikája eltér a piaci szemlélettől: a közösség szolgálata mindig elsőbbséget élvez a profitérdekkel szemben.
A résztvevők a kockázatvállalás kérdését is körüljárták. Láng Éva szerint az egyházi gazdálkodásban egyensúlyra van szükség: kell nyitottság az új lehetőségek felé, ugyanakkor meg kell őrizni a biztos alapokat is. Fehér Attila arra mutatott rá, hogy a mai, egyre inkább virtuális gazdasági környezetben különösen nehéz megtalálni a biztonságos megoldásokat. László Attila pedig kiemelte: a fenntartható gazdálkodás feltétele a megfelelő munkatársakba vetett bizalom, valamint az, hogy az egyház ne egyetlen bevételi forrásra építse működését.
A délután folyamán a jelenlévők is bekapcsolódtak a beszélgetésbe, kérdéseikkel és hozzászólásaikkal tovább árnyalták a felvetett témákat. Az előadások és a beszélgetések így közös gondolkodássá alakultak, amelyben az egyházi örökség, a felelősségvállalás és a jövő kihívásai egyaránt szóba kerültek.
