„Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3,1) Ezzel a csodaszép bibliai mondattal indította idei hittantáborát a Brassó-bolonyai „Szent József” Kolping Család táborszervező csapata. A „Keresztség évében” táborukat a keresztség szentségére, mint istengyermekségük forrására tekintettek. Az együtt töltött napok alatt azt próbálták megélni, hogy mindannyian Isten szeretett gyermekei vagyunk, Aki név szerint ismer, és gondoskodik rólunk. Az alábbiakban a táborszervező csapat nevében Máthé Izabella beszámolóját olvashatják.
A Brassó-bolonyai plébánia udvarán augusztus 10-én reggel, Fáy Leó-Lóránt helyi plébános áldása indította útnak a táborba induló népes csapatot. Hamarosan 41 gyerek vidám nevetése ragyogta be az ivói Kolping Szabadidő Központot.
A tábori berendezkedést ismerkedés, és különböző csapatépítő, illetve szabadidős játékok követték. Rövid időn belül egy nagy család tagjaiként voltunk újra együtt. Nem hiányozhatott a gyerekek által annyira kedvelt „őrzőangyalos” játékunk sem, melynek értelmében mindenki vigyáz, különösen odafigyel egy társára a tábor ideje alatt. Az esti imánál fáradtan, de örömteli szívvel adtunk hálát Mennyei Atyánknak a közösen eltöltött első tábori napunkért.
A következő nap témája a keresztség szentsége volt. Beszéltünk a gyerekeknek a keresztség eredetéről, Jézus megkeresztelkedéséről, és megnéztünk egy kisgyerek megkeresztelését bemutató kisfilmet, megmagyarázva a szertartás minden egyes mozzanatát.
Délután mindenki elkészíthetett egy „keresztelő-gyertyát” melyet saját nevével díszített.
A lelki tisztaságot jelképező kis fehér ruhák is készültek, melyekre az „Isten gyermeke vagyok” felirat, illetve keresztelési szimbólumok kerültek.
Az esténk fénypontját azok a kis dramatizálások, előadások jelentették melyekben a gyerekek és felnőttek egyaránt szentírási történeteket mutattak be. Az esti ima keretében mindenki megszólíthatta egy társát ezzel az üzenettel: „Te Isten szeretett gyermeke vagy!”
A harmadik nap reggelén örömmel köszöntöttük Gödri Istvánt, a Romániai Kolping Szövetség, illetve az Európai Kolping Szövetség prézesét, a mi „tábori papbácsinkat”, akivel együtt mutattuk be a szentmise áldozatot, melyben ünnepélyesen megújítottuk keresztségi fogadalmunkat. Palacsintasütés és focimérkőzés tette emlékezetessé a délutánt, vacsorára pedig megérkezett a várva-várt „puliszkamalac”.
Este gyerektáncház és buli következett.
A negyedik nap egy akadálypályával indult, ahol ügyességi próbákon vehettek részt a kis táborlakók. Ezen próbatételek mindegyike kapcsolódott a keresztségről tanult ismeretekhez, élményekhez. A gyerekek láthatóan élvezték és ügyesen teljesítették a rájuk váró feladatokat. Délután hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat a gyöngyfűzésbe, barkácsolásba, hiszen „őrzöttüknek” kellett egy kis ajándékot, emléktárgyat készíteniük. Utolsó esténket természetesen vidám tábortűzzel zártuk.
A tábor utolsó napjában mindig keveredik az öröm és a szomorúság érzése. Öröm, hogy viszontláthatjuk szeretteinket, de szomorúság, amiatt, hogy az együtt töltött szép napok hamar véget értek.
Nem is búcsúzunk ezért soha másként, csak úgy, hogy: „Jövőre, veletek, ugyanitt!” A gyerekek számára mindig gondoskodunk egy kis ajándékról, meglepetésről, melyet táborzáráskor kapnak. Ezután pedig megáldjuk egymást.
Hisszük, hogy ez az áldás elkísér bennünket a következő nyárig, a következő táborig. Táborunk sikeréért, a sok csillogó szempárért elsősorban Istennek mondunk hálát. Az anyagi támogatásért köszönettel tartozunk a Romániai Kolping Családok Központi Szervezetének, a Digital Brain Kft-nek és Csórik Ioana-nak, illetve névtelen jótevőnknek.
Máthé Izabella, a táborszervező csapat nevében
