Leó pápa Assisiben tett apostoli látogatásának fő eseménye volt a szentmise, melyet csütörtökön az Angyalos Boldogasszony bazilikában mutatott be és amit a templom előtti téren mintegy tízezer fiatal követett a kivetítők segítségével. Homíliájában arra emlékeztette őket, hogy Jézus akkor változott el színében, amikor Atyjával és az előtte járt Mózessel és Illéssel beszélgetett.
Urunk színeváltozásának mai ünnepe a fény misztériuma, örömmel teli, mégis tele van kérdésekkel a jelen és a jövő iránt. Az evangélium történetében megtaláljuk a fény és az árnyék, a csend és a szavak, a csodálkozás és a félreértés közötti ellentétet. Assisiben vagyunk, egy olyan városban, ahová évszázadok óta nagyon sokan felzarándokoltak, mert itt az életünk új formát ölthet, fényt sugározhat. Itt kezdődött Ferenc, Klára, majd több ezer más fiatal színeváltozása, akik „sine glossa”, bármiféle magyarázkodás nélkül befogadták az evangéliumot, és Jézus élete újrakezdődött bennük – szólt Leó pápa első gondolata.
Az élet útját úgy fedezzük fel, hogy együtt követjük Jézust és hallgatjuk őt
Azért jöttünk ide, hogy megértsük, merre tart a történelem, és merre tartunk mi benne. Az evangéliumban látjuk, hogy megtalálhatjuk életünk értelmét, ami egy út. Mint Péter, Jakab és János egy kicsit mi is félrevonulunk, ám Jézus mégis velünk van. És ez a lényeg: az ő jelenléte! A hegyen az apostolok Jézusra tekintenek, aki saját jövőjét szemléli. Ebben éppen félreértés volt közöttük, hiszen hat nappal korábban Péter megvádolta a Mestert, aki nyíltan beszélt a keresztjéről (vö Mt 16,21-26), jóllehet ő dicsőséget kívánt a Messiásnak, és talán magának is, anélkül, hogy figyelembe vette volna a nehézségeket és megkérdezte volna, hogy mi is az a dicsőség. Most Jézus színeváltozásában maga az Isten nyilatkoztatja ki magát dicsőségében. A Fiára mutat, és arra hív, hogy hallgassuk meg őt. Az élet útját úgy fedezzük fel, hogy együtt követjük őt. Szépségének új vonása, példátlan intenzitása van, annyira, hogy Péter szeretné megállítani az időt, és meghosszabbítani ezt a látomást – emelte ki a pápa.
Jézus akkor változik el színében, amikor Atyjával, és az előtte járt Mózessel és Illéssel beszélget.
Nagylelkűen három sátrat akar építeni, mintha csak figyelni akarná Jézus, Mózes és Illés beszélgetését. Ám nekünk is részt kell vennünk ebben a beszélgetésben, mert mi sem maradhatunk puszta nézők. Az a hivatásunk, hogy a Mesterrel együtt olvassuk a Szentírást, értelmezzük korunkat, és döntéseket hozzunk, követve az ő útját. Le kell győznünk a beletörődést, a félelmet, hogy feloldjuk a kételyeket. Jézus arra hív minket, hogy párbeszédet folytassunk az ő történetével, hogy a történelem új lapjait írjuk. Az Úr arcának ragyogása és ruhájának fehér fénye Húsvét reggelének követ elhengerítő angyalára emlékeztet, akinek „tekintete mint a villámlás, ruhája, mint a hó” (Mt 28,3). Egy új nap fénye ez, noha körülöttünk és néha bennünk is, még sötét van. Ennek az új fénynek a Hajnalát a szentekben, Ferencben és Klárában láthatjuk, és számtalan testvérben, akik jóval válaszolnak a rosszra. Nem vagyunk egyedül! – bíztatta a pápa a fiatalokat. Ti is megtapasztalhattátok e napokban a találkozások során, egymást meghallgatva, ahogy Jézus is akkor változik el színében, amikor Atyjával, és az előtte járt Mózessel és Illéssel beszélget.
A közösség az, amelyben megtanuljuk megkülönböztetni Isten hangját, amely soha nem egyezik meg teljesen a mi véleményünkkel.
Az Egyház célja, hogy elvezessen minket a meghallgatás és a döntés dinamikájába, melyben megértjük, hogy kiért élünk és hogyan is kell élnünk. A közösség az, amelyben megtanuljuk megkülönböztetni Isten hangját, amely soha nem egyezik meg teljesen a mi véleményünkkel. Merjünk engedelmes lenni a Szentlélek iránt, aki bátorrá és kreatívvá teszi azokat, akik Jézus követését választották. Elszigetelődünk, ha elszakadunk Tőle és másoktól, de a közösségi kötelékek táplálnak és életet adnak. A titeket formáló ferences lelkiség az egyik legfigyelmesebb az Istennel és minden teremtményével való alapvető kapcsolatok helyreállítására: egy olyan harmóniára, amelyet ma jobban, mint valaha, ápolni és őrizni kell.
Leó pápa ezután Magnifica Humanitas kezdetű enciklikájára utalt: „Ahol az emberiség azzal a veszéllyel néz szembe, hogy elveszíti saját arcát, mi, keresztények, tekintetünket a testté lett Istenre emeljük, tudván, hogy csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán az emberiség misztériuma. Ez a csodálatos emberség Jézus Krisztusban Úttá, Igazsággá és Életté válik, megnyitva mindannyiunk számára a teljesség felé vezető utat” (MH 1). Szent Ferenc halála után nyolcszáz évvel is vonz minket az a csodálatos emberség, amely arra késztette őt, hogy elhagyja a megszokott utakat, és egy újat keressen, amely jobban összhangban van Jézus útjával. „Klára választása még lenyűgözőbb volt: egy lány, aki olyan akart lenni, mint Ferenc, aki nőként akart élni, szabadon, mint azok a testvérek!” (Jubileumi audiencia, 2025. október 4.). Ez a kereszténység energiája, a kezdeteinek és a sok új kezdetének energiája.
Adjátok oda magatokat a szeretet civilizációja építésére
Kedves fiatalok, ma Európa és az egész világ új szenteket keres bennetek: merjetek hinni az evangélium igéjében, váljatok emberré Jézus Krisztus szabadságával, öleljétek magatokhoz a szegénységet! Találkozótok mottója – Gyerünk! – egy küldetés, méghozzá olyan utakra, amelyekre nincsenek térképeink, mert azok csak a szívre hallgatva nyílnak meg, a Léleknek engedelmeskedve, a Feltámadt követésével, aki előttünk jár és megelőz minket. Gyerünk, a peremvidékre, ahol kevesek igazságtalansága és gőgje megtagadja sokak méltóságát és álmait. Jézus szándéka szerint érintsük meg az emberi nyomorúságot, megérintve mások szenvedő testét. Meglehet, hogy még saját otthoniakban sem értenek meg minket, ahogy az Szent Ferenccel is történt. Mégis, a hatalomtól való menekülés és az embereket elválasztó falak lebontása soha nem a család, a város vagy a hagyomány elárulása, hanem inkább a félelemtől, a kitalált ellenségektől, az erőszaktól való megszabadulás. Istenben bízni annyit tesz, mint Ferenchez és Klárához hasonlóan újra felfedezni egy olyan világot, ahol egymás testvérei vagyunk, ahol egymást becsülni és szolgálni kell.
Hazatérésetek legyen átgondolt visszatérés, nyitott a jövőre, elkötelezett Jézus Krisztus iránt
A szentatya arra kérte a fiatalokat, hogy adják oda magukat a szeretet civilizációja építésére, mint ahogy azt oly sokan teszik és amit Szent Ferenc a neki tulajdonított imában megfogalmazott: Uram! Tégy engem a Te békéd eszközévé, hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek. Ahol sérelem, oda megbocsájtást. Ahol széthúzás, oda egyetértést. Ahol tévedés, oda igazságot. Ahol kétség, oda hitet. Ahol kétségbeesés, oda reményt. Ahol sötétség, oda világosságot. Ahol szomorúság, oda örömet. Hogy ne vigaszt keressek, hanem vigasztaljak. Hogy ne megértést keressek, hanem másokat értsek meg. Hogy ne engem szeressenek, hanem szeretetet nyújtsak. Mert amikor adunk, akkor kapunk, mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot, mikor meghalunk, születünk meg az örökkévalóságra! Ámen. Kedves barátaim, kívánom, hogy ezek az assisi napok bevésődjenek emlékezetetekbe, és hogy a hazatérésetek, a különböző európai országokba, ahová utaztok, olyan legyen, mint Péter, Jakab és János leereszkedése a Színeváltozás magas hegyéről. Egy átgondolt visszatérés, nyitott a jövőre, elkötelezett Jézus Krisztus iránt. Ő bízik bennetek, számít rátok és veletek marad – zárta homíliáját Leó az Assisi Angyalos Boldogasszony templomában bemutatott szentmise során.
Forrás: P. Vértesaljai László / Vatican News
