Több mint 250 fiatal, hat ország, egy közös út – a „We Grow Together” mottó jegyében találkoztak a piarista közösségek Kolozsváron.
Kolozsvár adott otthont az idei Piarista Ifjúsági Találkozónak (PYM), amelyre Spanyolországból, Ausztriából, Szlovákiából, Lengyelországból, Magyarországról és Erdélyből érkeztek fiatalok. Az idei találkozó mottója, a We Grow Together (Együtt növekedünk) nem csupán jelmondat volt, hanem a hét minden programját átható vezérgondolat. A katekézisek, a közös imádságok, a szentmisék, a zarándoklatok és a közösségi programok mind azt a kérdést járták körül, mit jelent emberként, keresztényként és piaristaként együtt növekedni.
A találkozó jelentőségéről Zsódi Viktor piarista tartományfőnököt kérdeztük, aki örömét fejezte ki, hogy a Piarista Ifjúsági Találkozónak idén Kolozsvár adhatott otthont, hiszen ez egyfajta visszaigazolása annak a munkának, amelyet a helyi piarista közösség az elmúlt négy évben végzett a városban. A magyar rendtartomány viszonylag friss kolozsvári jelenléte mára olyan közösséget formált, amely képes volt vállalni egy nemzetközi esemény megszervezését is.
Hangsúlyozta, a helyszín különlegességét az adja, hogy a piaristák egyszerre vannak jelen az egyetemi lelkészségen és a Báthory István Elméleti Líceumban. Bár az iskola állami fenntartású, kápolnájával és nyitottságával támogatja a piarista küldetést, a rend tagjai tanárként és lelki vezetőként egyaránt jelen lehetnek a fiatalok életében. A tartományfőnök köszönetet mondott a gyulafehérvári érsekségnek, a kolozsvári Szent Mihály-plébániának és mindazoknak a helyi partnereknek, akik hozzájárultak a találkozó megszervezéséhez.
A hét első katekézisében Urbán József piarista atya arra hívta a résztvevőket, hogy új szemmel tekintsenek az emberré válás folyamatára. A tanítást kiscsoportos beszélgetések követték, majd Carles Gil piarista generális a nyitó szentmisén arra emlékeztette a fiatalokat, hogy a hit nem magányos út: Krisztus arra hív, hogy egymást segítve növekedjünk, az igazi érettség pedig az Istenbe vetett bizalom elmélyülésében mutatkozik meg.
A következő napon a Tordai-hasadékhoz vezető zarándoklat vált a lelki növekedés jelképévé. A közös út során a résztvevők megtapasztalhatták, hogy a fejlődés sokszor emelkedőkön és nehézségeken át vezet, de közösségben járva senki sem marad egyedül. A tordatúri templomban bemutatott szentmise és az esti dicsőítő koncert tovább mélyítette ezt az élményt.
A negyedik napon Visky András személyes tanúságtétele állt a középpontban, aki arról beszélt, hogy a szabadság nem a szenvedés hiányát jelenti, hanem annak felismerését, hogy Isten a legnehezebb helyzetekben sem hagy magunkra. A délutáni közösségi programok, a templomlátogatástól a sportig és a kézműves foglalkozásokig, újabb alkalmat teremtettek a találkozásra és a kapcsolatok elmélyítésére.
A hét utolsó katekézisében Jacek Wolan piarista arra mutatott rá, hogy a kalazanciusi karizma mindig több annál, mint amit első pillantásra látunk. Az iskola, a közösség, a lelkipásztori szolgálat, az önkéntesség és a barátság ugyanannak a küldetésnek a részei: Krisztus jelenlétének megmutatása a világban. A fiatalok ezt követően az esti Light of Night városi misszióra készültek, amelynek során imádságukkal és jelenlétükkel szerettek volna reményt vinni Kolozsvár szívébe.
A találkozó utolsó teljes napján a közös növekedés már a szolgálatban öltött testet. A résztvevők a Family Fest családi rendezvényen közösségi játékokkal, kézműves-foglalkozásokkal és közös programokkal kapcsolódtak be a város életébe, megtapasztalva, hogy a kalazanciusi lelkiség nem marad az iskola falai között, hanem örömöt, figyelmet és reményt visz az emberek közé.
Zsódi Viktor szerint az idei találkozó egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy a különböző országokból érkező fiatalok közös lelki gyökerekre építhetnek. Ez a közös alap nemcsak összeköti őket, hanem arra is bátorítja, hogy egymást támogatva mélyítsék hitüket. Mint fogalmazott, egy ilyen találkozó elsődlegesen a találkozásról szól. A résztvevők nemcsak egymással, hanem Krisztussal is találkozhatnak. Reményét fejezte ki, hogy ezt az élményt hazatérve is továbbviszik saját közösségeikbe.
A PYM végére a mottó valódi tartalommal telt meg. Az együtt növekedés a résztvevők számára nem csupán emberi fejlődést jelentett, hanem közös zarándoklatot, hitbeli elmélyülést, a piarista lelkiség újrafelfedezését és a mások felé forduló szolgálat megtapasztalását is. A Kolozsváron töltött napok így nemcsak emlékezetes élményeket és új barátságokat adtak, hanem olyan közös tapasztalatot is, amelyet minden résztvevő magával vihetett saját közösségébe.
Fotók: Kolozsvári piaristák
Az írás megjelenik a Vasárnap 2026/32. számában.
