Háromnapos ünnepségsorozattal emlékezett meg Lövéte közössége július 31. és augusztus 2. között a Kisboldogasszony-plébániatemplom fennállásának kétszázötvenedik évfordulójáról. Az 1776-ban épült templom jubileuma köré szervezett programsorozat könyvbemutatókkal indult, kulturális esttel és falunapokkal folytatódott, majd vasárnap, augusztus 2-án ünnepi hálaadó szentmisével teljesedett ki, amelynek keretében megáldották a felújított főoltárképet, a kibővített orgonát és két emléktáblát is. Az ünnepségsorozatot a Lövétei Római Katolikus Plébánia szervezte, a helyi egyháztanács és a Lövétei Közbirtokosság támogatásával.
László István plébános a programfüzet köszöntőjében így fogalmazott: „A 250 éves jubileum nem csupán egy épület évfordulója. Sokkal inkább annak a hitnek az ünnepe, amely őseitek szívében élt, amely megtartotta közösségünket a történelem viharaiban, és amelyet ma nekünk kell továbbadnunk az utánunk következő nemzedékeknek.”
A rendezvénysorozat péntek este két könyvbemutatóval kezdődött a Népiskolában. Márton Szabolcs lövétei származású, Kolozsváron élő egyházzenész Az utolsó bástya éneke című kötete Lövéte egyházzenei örökségét dolgozza fel, kéziratos forrásokat, régi hangfelvételeket és élő emlékezetből rögzített dallamokat téve közkinccsé. A szerző előszavában megrendítő tényt oszt meg: jelenleg mindössze két lövétei ismeri még a régi énekrepertoár nagy részét, közülük is a 78 éves Török Ignácné, született Mihály Margit őrzi a legtöbb dallamot, így az ő memóriája és éneke ma egy egész közösségi hagyomány utolsó élő kapuja az örökséghez.
Ugyanezen az estén mutatták be Mihály János történész A lövétei Kisboldogasszony plébániatemplom és kincsei című munkáját, amelyben a lövétei születésű szerző a templom negyedévezredes történetét tárja a nagyközönség elé.
Az est a templomban folytatódott a Szent István intelmei Szent Imréhez című zenés-prózai előadással, amelyet Bogdán Zsolt Jászai Mari-díjas kolozsvári színművész tolmácsolt, a szintén kolozsvári Carmina Antiqua Transylvanica énekegyüttes közreműködésével.
Szombaton falunapot tartottak, a jubileumi ünnepség részeként pedig a Népiskolában egész hétvégén megtekinthető volt András Zsolt festőművész Torony című kiállítása, amely a hit és a szellemi útkeresés témáit járta körül a templom évfordulója alkalmából.
Ünnepi hálaadás a szentmisében
A vasárnapi ünnepi szentmise jelentette az ünnepi hétvége méltó lezárását, amely 11 órától kezdődött, azt megelőzően Kolozsi Szilárd és Márton Szabolcs orgonakoncertje csendült fel a templomban.
A hálaadó szentmise főcelebránsa és szónoka Fazakas Zoltán Márton csornai premontrei apát volt, aki maga is Lövéte szülötte. Szentbeszédében a templomot a bíborosok római címtemplomához hasonlította, amelyet Lövéte közössége is sajátjának érezhet: ,,akik most élünk, 1776 után, a Kisboldogasszony-templomot a magunkénak mondhatjuk. Ez a mi címtemplomunk is, egy olyan hely, ahol jogosan, mindannyian otthon érezhetjük magunkat.” Kitért arra is, hogy a mohácsi vész utáni évszázadokban a székely falvak ragaszkodtak őseik hitéhez, és ezt a hűséget állította példaként a jelenlévők elé.
Megújult oltárkép, kibővített orgona
A szentmise elején a Szűz Mária-főoltár festményét áldották meg, amelynek restaurálását 2025 májusától kezdődően Márton Ferenc, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum szakembere, szintén lövétei születésű restaurátor végezte, azzal a céllal, hogy a festmény visszanyerje 19. századi eredeti megjelenését. Ezt követően a templom orgonáját áldották meg, amely 2011-es felépítése után 2026 júniusában jelentős bővítésen esett át. Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonaépítő mester tervei alapján egy második manuállal, négy új regiszterrel és új játszóasztallal gazdagodott a hangszer.
Nagy múltja van, erős jelene is
A szentmise végén megáldották azt a két emléktáblát is, amelyek közül az egyik a templom 1776 óta szolgáló plébánosainak névsorát tartalmazza Fancsali Mózestől László István plébánosig, a másik pedig az egyháztanács tagjainak állít emléket, hálát adva a templomért dolgozó elődök hűségéért és áldozatos szolgálatáért.
A szentmisét követő ünnepi beszédek sorában a konferáló felidézte mind a tizenöt lövétei plébános nevét, majd köszönetet mondtak mindazoknak, akik a jubileum megvalósulásához hozzájárultak: Hargita Megye Tanácsának a felújítási munkálatokhoz és az orgonabővítéshez nyújtott, évek óta rendszeres támogatásáért, a Vallásügyi Államtitkárságnak, valamint a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek.
Külön köszönet illette a restaurátort, az orgonaépítő mestert, a két könyv szerzőit, a kiállítás alkotóját, az emléktáblákat készítő kőfaragót, továbbá a helyi önkormányzatot, a Lövétei Közbirtokosságot és az egyháztanácsot. Mihály Dénes polgármester köszöntőjében a templomot a közösség megmaradásának és összetartozásának évszázados jelképeként méltatta. „A szeretet talán a hűségben teljesedik ki a legjobban. (…) Ezt a hűséget köszönöm önöknek, kedves lövéteiek, azt a hűséget, amit itt több mint 250 éve tanúsítanak” – hangzott el a köszönőbeszédek sorában.
A háromnapos ünnepség egyszerre volt emlékezés a templomépítő elődökre és megerősítés a jelen közösség erejéről: az elmúlt 250 évért mondott hála mellett a jelenlévők a következő 250 évért is imádkoztak.
Fotók: Egyed József
Az írás megjelenik a Vasárnap 2026/32. számában.
