A Pongrácz Szent István vetélkedő idei nyertesei és felkészítő tanáraik augusztus 2-án jutalomzarándoklatra indultak Doberdóba. A zarándokcsoportot Kovács Gergely érsek is elkíséri, akit az út első napján kérdeztünk.
A május 8. és 10. között Gyulafehérváron megrendezett Pongrácz Szent István vetélkedő idei témája: Tiszteletreméltó Márton Áron püspök volt, a verseny jelmondata: „Erőnk a lelkesedés. És ez mindenható.”Az összesen hét háromfős nyertes csapat és felkészítő tanáraik, valamint a szervezők augusztus 2-án vasárnap reggel indultak az érsekség által biztosított jutalom-zarándoklatra, Doberdóba.
„A 19. életévét épp csak betöltött Márton Áron a Doberdói-fennsíkon kezdte meg harctéri szolgálatát, 1915. november 6-án. Több mint nyolc hónap után ért véget itteni frontszolgálata, amikor 1916. július 19-én megsebesült. Nem szorul magyarázatra, hogy 110 évvel később miért ezt a helyszínt választották a verseny szervezői a jutalomzarándoklat célhelyszíneként” – fogalmazott a főpásztor, aki örömmel kísérte el a csoportot, hiszen tíz évvel korábban szervezte meg, akkor posztulátorként, az első doberdói Márton Áron-zarándoklatot. Nincsenek véletlenek – mondja, de megérintette, amikor becsomagolta az első doberdói zarándokútra készített polót és meglátta rajta a dátumot: amaz 2016. augusztus 2-án ért véget, emez, tíz évvel később, augusztus 2-án kezdődik.
A zarándokcsapat egész napos buszozás után érkezett meg a Doberdói-fennsíktól alig pár kilométerre, az olasz-szlovén határon található szlovéniai Mirenbe. Az imádságos és jóhangulatú út bőséges lehetőséget nyújtott a ráhangolódásra. Az érsek hosszan mesélt Doberdó fontosságáról és jelentőségéről, dédapáink hősies áldozatáról, kiemelten Áron püspök itteni frontszolgálatáról, ismertetve egyben mindazt, ami Áron püspök emlékének ápolása ügyében történt 2015. augusztus 22. óta, amikor először járt az egykori doberdói fronton és felvette a kapcsolatot a Karszti Barlangász Csoporttal (Gruppo Speleologico Carsico), melynek jelenlegi elnöke a mostani zarándokcsoport idegenvezetését is vállalta.
„Nekem még megadatott, hogy gyermekként apai dédnagyapám világháborús elmeséléseit hallgassam. Doberdói zarándoklatunk valamiképp ezt is pótolja, helyettesíti: a száz évvel ezelőtti ádáz harcok nyomai, csúnya sebhelyek gyanánt, ma is jól láthatóak és megrendítően mesélnek arról, amit József főherceg 1915. november 18-án «őrült gyilkolás, vad mészárlás, bestiális öldöklés»-ként jegyezett be a naplójába”.
A mireni szállásra való megérkezés után, esti szentmise zárta a napot, amely a napért való hálaadás és köszönet volt, egyben ráhangolódás a hétfői nap gazdag és tartalmas programjára.
