A Szentszék ENSZ-hez delegált állandó megfigyelő missziója kiemeli, hogy fontos a hajléktalanság kezelése az emberi méltóságot és a közjót előmozdító fenntartható városok építése érdekében.
A hajléktalansággal foglalkozni kell annak érdekében, hogy olyan fenntartható városokat hozzunk létre, amelyek lehetővé teszik minden ember számára a kibontakozást, és amelyek hozzájárulnak a közjóhoz – áll a Szentszék ENSZ-hez delegált állandó megfigyelő missziójának július 28-án kiadott üzenetében. „A hajléktalanság tartós fennállása kellene, hogy nyugtalanítsa a nemzetközi közösség lelkiismeretét” – hangsúlyozta a közlemény. „Mindenki megérdemel egy helyet, amelyet otthonának nevezhet, ahol kapcsolatokat építhet, ápolhatja a családi életet, és teljes mértékben részt vehet a közösségében. A lakhatást ezért nemcsak árucikknek vagy pénzügyi eszköznek kell tekinteni, hanem a társadalom sarokkövének, amely a közjó szolgálatában áll.”
Az üzenetet az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 2026-os, az Új Városi Menetrenddel (New Urban Agenda) foglalkozó magas szintű találkozójára adták ki, amelyre New Yorkban kerül sor, és amely a szöveg elfogadásának 10. évfordulóját ünnepli. Ez a dokumentum a fenntartható jövő közös jövőképét képviseli, a jól megtervezett és jól irányított urbanizációra összpontosítva. „Amikor a városokat a szolidaritás, a befogadás és a leginkább rászorulók iránti gondoskodás alakítja, akkor többé válnak, mint puszta lakó- és munkahelyekké; a találkozás, a testvériség és a remény helyszíneivé válnak” – folytatódik az üzenet.
A hajléktalanság aláássa az alapvető jogok gyakorlásának lehetőségét
A Szentszék Állandó Megfigyelő Missziója XIV. Leó pápa Magnifica humanitas kezdetű enciklikáját idézte, amely az emberi személy védelméről szól a mesterséges intelligencia korában, hogy aláhúzza: „a fejlődés akkor valóban emberi, amikor az embert helyezi a középpontba”. A küldöttség hangsúlyozta, hogy „ennek az alapelvnek kell irányítania az Új Városi Menetrend végrehajtását az elkövetkező évtizedben”. A Szentszék Állandó Megfigyelő Missziója ezután megjegyezte, hogy a városfejlesztés tekintetében a hajléktalanság „az emberi méltóság elleni fontos sértés”. „Az otthon hiánya többet jelent, mint a menedék hiányát; azt jelenti, hogy megfosztják a személyt a biztonságtól, a stabilitástól, a magánélettől és a valahová tartozás érzésétől” – magyarázta a nyilatkozat. „A hajléktalanság aláássa számos alapvető emberi jog gyakorlásának lehetőségét, és gyakran a kirekesztés és a szegénység ördögi körébe sodorja az egyéneket és a családokat.”
A hajléktalanság kiváltó okainak kezelése
A Szentszék küldöttsége ezért arra ösztönözte a városokat és az országokat, hogy fektessenek be többet „a megfizethető és megfelelő lakhatásba, valamint az átfogó szociális szolgáltatásokba”, továbbá foglalkozzanak a hajléktalanság kiváltó okaival, „mint például a szegénység, a munkanélküliség, a kábítószer-függőség, a mentális egészségügyi problémák, a családok felbomlása, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a konfliktusok”.Ezt „a helyi közösségek, a civil társadalom, a vallási szervezetek” és azok érdemi részvételével kell elérni, akik maguk is megtapasztalták a hajléktalanságot.A szentszéki misszió azt is megjegyezte, hogy fontos olyan lakhatási politikákat szorgalmazni, amelyek átfogó megközelítést támogatnak, figyelembe véve „az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy közötti szoros kapcsolatokat”. „Ez segíteni fog a kirekesztés és a szegregáció megelőzésében is” – mutatott rá az üzenet.A Szentszék állandó ENSZ megfigyelő missziója hangsúlyozta a „megújult nemzetközi szolidaritás” fontosságát is a nemzetközi együttműködés, a technológiaátadás, a kapacitásépítés és a megfelelő finanszírozás révén, különösen a gyors urbanizációval küzdő legkevésbé fejlett országok megsegítése érdekében.
A városfejlesztés nem mérhető kizárólag az épületek magasságával
Végül a Szentszék küldöttsége megjegyezte, hogy „a városfejlesztés nem mérhető kizárólag az épületek magasságával vagy a gazdaság erejével, hanem mindenekelőtt azzal a képességével, hogy minden ember számára lehetővé teszi a kibontakozást a társadalomban való teljes részvétel és a közjóhoz való hozzájárulás révén”, mivel minden város emberek közössége, akik mindegyike Istentől kapott méltósággal rendelkezik. „Ezért egy fenntartható város igazi mércéje abban rejlik, hogyan bánik minden tagjával, és következésképpen abban, hogy képes-e kezelni a szegénység számos formáját, a tartós egyenlőtlenségeket és a környezetkárosodást” – hangsúlyozta a nyilatkozat.
Az Új Városi Menetrend
Az Új Városi Menetrendet az ENSZ Lakhatási és Fenntartható Városfejlesztési Konferenciáján (Habitat III) fogadták el Quitóban, Ecuadorban, 2016. október 20-án. Az ENSZ Közgyűlése a 71. ülésszak 68. plenáris ülésén, 2016. december 23-án hagyta jóvá. Az Új Városi Menetrend egy jobb és fenntarthatóbb jövő közösen osztott elképzelését képviseli. A jól megtervezett és jól kezelt urbanizáció a fenntartható fejlődés hatékony eszköze lehet mind a fejlődő, mind a fejlett országok számára.
Az Új Városi Menetrend félidős értékelése
A Közgyűlés felkérte a főtitkárt, hogy négyévente tegyen jelentést a végrehajtás előrehaladásáról. A négyéves jelentéseket 2018-ban és 2022-ben nyújtották be. A 2026-os négyéves jelentés az Új Városi Menetrend végrehajtásának félidős értékeléseként szolgál, értékeli az elfogadása óta elért eredményeket és a kihívásokat, továbbá meghatározza a következő évtized prioritásait a három átalakító vállalása tekintetében: fenntartható városfejlesztés a társadalmi befogadás és a szegénység felszámolása érdekében; fenntartható és inkluzív városi jólét és lehetőségek mindenki számára; valamint környezetileg fenntartható és ellenálló városfejlesztés. Az áttekintést 69, 2026-ra várhatóan elkészülő nemzeti haladásjelentés, valamint egy széleskörű konzultációs folyamat alapozta meg – beleértve egy több mint 115 országból több mint 1300 résztvevőt magában foglaló globális tanulási sorozatot, 22 ENSZ-szervezet közreműködését, valamint széles körű érdekelt felek hozzájárulásait, beleértve 120 felmérésre adott választ és 144 írói műhely résztvevőjét.
Forrás és fotó: Isabella H. de Carvalho / Somogyi Viktória / Vatican News
