Új mérföldkőhöz érkezett a romániai egyházi szolgálat: a 2026. július 22-én megjelent Hivatalos Közlönyben (Monitorul Oficial 598/2026) közzétett rendelet értelmében a pasztorálasszisztens (románul asistent pastoral) hivatalosan is bekerült a romániai foglalkozások jegyzékébe (COR), 263649-es foglalkozási kóddal.
A Munkaügyi, Családügyi, Ifjúsági és Szociális Szolidaritási Minisztérium, valamint az Országos Statisztikai Intézet közös, 629/372/2026. számú rendelete a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara kezdeményezésére, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia kérésére született meg.
Az új besorolás azt jelenti, hogy a pasztorálasszisztens immár hivatalosan is a felsőfokú végzettséget igénylő egyházi-lelkipásztori szakemberek közé tartozik. Ennek köszönhetően a plébániák, egyházi intézmények, karitatív és szociális szervezetek a jövőben már ezzel a megnevezéssel alkalmazhatják munkatársaikat, amely a munkaszerződésekben is hivatalosan feltüntethető.
A foglalkozás hivatalos elismerése különösen fontos a teológiai képzésben részt vevő hallgatók számára is, akik immár olyan hivatásra készülhetnek, amelyet az állam is önálló foglalkozásként ismer el. A döntés jelentős előrelépést jelent a lelkipásztori szolgálatban részt vevő világi munkatársak szakmai elismerése szempontjából. Egyúttal megerősíti a pasztorálasszisztensek szerepét az egyházi közösségek életében, és kiszámíthatóbb jogi, valamint munkajogi keretet biztosít számukra.
Új távlatok a teológiai képzésben
Diósi Dávid dékán szerint a pasztorálasszisztensi szolgálat hivatalos elismerése fontos lépés, hiszen eddig ez a munkakör nem szerepelt a romániai elismert foglalkozások között. Előkészítő munka eredményeként azonban sikerült elérni, hogy az állami hatóságok hivatalosan is nyilvántartásba vegyék a szakmát, így a pasztorálasszisztens immár saját foglalkozási kóddal rendelkezik Romániában. Az elismerés valamennyi történelmi egyház számára lehetőséget teremt arra, hogy ezt a munkakört hivatalos keretek között alkalmazza.
A kezdeményezés a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karáról indult. A dékán felkérésére az ügyviteli és szakmai előkészítő munkát Zamfir Korinna habilitált egyetemi professzor végezte, míg a Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia támogatásával sikerült végigvinni az elismerési folyamatot. Mint rámutatott, számos európai országban már régóta létezik és jól működik ez a foglalkozás.
A hivatalos státusz elsősorban a hallgatók és a végzettek számára jelent új perspektívát. „Most már hivatalosan is elősegíti az elhelyezkedést” – fogalmazott a dékán. Hozzátette: amennyiben a szakma ismertsége növekszik, és a plébániai közösségek, valamint a lelkipásztorok is élnek ezzel a lehetőséggel, az a képzés és a szakma jövőjére egyaránt kedvező hatással lehet. Várakozásai szerint a pasztorálasszisztensek szerepe egyre inkább láthatóvá válik az egyházi életben, ami hosszú távon a képzés iránti érdeklődést is erősítheti.
Az egyház szolgálatában
A pasztorálasszisztens foglalkozás hivatalos elismerése fontos és régóta várt lépés egyházunk számára – hangsúlyozta Kovács Gergely érsek –, nem pusztán egy új foglalkozási kód született Romániában, hanem jogi és társadalmi megerősítést nyert az a szolgálat, amelyet a világi munkatársak már évek óta elkötelezetten végeznek az egyházi közösségekben.
A főpásztor rámutatott: a gyulafehérvári főegyházmegye számos plébániáján a papok és a világi hívek egymást kiegészítve, saját hivatásuk szerint vesznek részt az evangelizációban. Ebben a küldetésben a pasztorálasszisztensek kiemelt szerepet töltenek be, hiszen szolgálatuk számos területen segíti és tehermentesíti a lelkipásztorokat.
„Nagy szükség van rájuk a plébániai közösségek életének számos területén” – hangsúlyozta az érsek. A pasztorálasszisztensek közreműködhetnek többek között a szentségi katekézisben, a család- és ifjúságpasztorációban, bibliaórák és közösségi programok szervezésében, valamint a betegek és idősek látogatásában. Fontos feladatokat vállalhatnak az iskolai hitoktatás támogatásában, lelki napok és közösségi események szervezésében, ugyanakkor a karitatív intézmények munkájában is.
Kovács Gergely érsek szerint a hivatalos elismerés új lehetőséget teremt arra is, hogy az egyház tudatosabban alakítsa ennek a szolgálatnak a helyét és szerepét. „Remélem, hogy mindez új lendületet ad a teológiai képzésnek is, és egyre több fiatal ismeri fel, hogy világi hívőként is hivatása lehet az egyház szolgálata” – fogalmazott a főpásztor.
Segítő kéz a lelkipásztori munkában
László Attila kolozsvári főesperes-plébános szerint a pasztorálasszisztensi szolgálat jelentőségét leginkább a közösségekben megélt tapasztalatok mutatják meg. Papi szolgálatának kezdetén, szórványban megtapasztalta, felismerte annak jelentőségét, hogy egy plébánián ne egyedül kelljen hordozni a mindennapok terheit, hanem legyenek olyan munkatársak, akikkel együtt lehet gondolkodni és tervezni.
Székelyudvarhely-Szombatfalván új plébániai közösség építésének kihívásaival szembesült, amelyet kezdetben a bizonytalanság és a változások elfogadásának nehézsége jellemzett. A 2005-ös árvíz azonban rámutatott az összefogás erejére, és ebben az időszakban született meg az első ilyen szolgálat is a plébánián. „Nemcsak a romok eltakarítása és a károk helyreállítása volt a feladatunk, hanem az emberekben is valamit újjá kellett építeni” – idézte fel László Attila.
Kolozsváron ez a közös munka még hangsúlyosabbá vált számára. „Pap tudnék lenni akárhogyan, de plébános velük sokkal könnyebben vagyok” – fogalmazott.
A hivatalos elismerést ezért fontos mérföldkőnek tartja: „A munkás méltó a maga bérére” – hangsúlyozta, hozzátéve: akik hivatásként élik meg ezt a szolgálatot, azok nagy áldást jelentenek az egyház számára.
Akik már ezt az utat járják
Sebestyén Izabella, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia pasztorálasszisztense szerint szolgálatának egyik legfontosabb része, hogy összekötő kapocs legyen a lelkipásztorok, a munkatársak és a hívek között. Munkáját mindig azzal kezdi, hogy figyel a körülötte lévőkre, majd a kérésekre válaszol, kapcsolatot tart az emberekkel, és személyesen is segíti őket ügyeik intézésében. „Folyamatosan jelen vagyok a plébánia és az emberek között, összekapcsolva ezt a két közeget” – fogalmazott.
A pasztorálasszisztensi hivatás választásában nagy szerepet játszott nagymamája példája, aki sekrestyésként segítette a plébános munkáját, miközben kapcsolatot teremtett a közösség és a lelkipásztor között. Sebestyén Izabella korábban Székelyudvarhely-Szombatfalván szolgált, ahol más jellegű közösségi tapasztalatokat szerzett, Kolozsváron pedig egy sokkal összetettebb, dinamikusabb plébániai életbe kapcsolódott be. Mint mondta, az elmúlt évek során a közösségekben egyre inkább körvonalazódott, hogy mit jelent a pasztorálasszisztens jelenléte és miért fontos ez a szolgálat. Legnagyobb öröme abból fakad, hogy segíthet az embereknek, akár egy tanáccsal, ügyintézésben, vagy egyszerűen a jelenlétével, és részese lehet azoknak az ünnepeknek és közösségi alkalmaknak, amelyek örömet és megerősítést adnak.
Lengyelfi Emőke, a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) pasztorálasszisztense szerint szolgálatának lényege nem csupán a közvetítő szerep, hanem a közös gondolkodás és együttműködés. Az egyetemisták sokféle élethelyzettel keresik meg: leggyakrabban kapcsolati kérdésekkel, legyen szó családi, baráti vagy párkapcsolati nehézségekről, illetve tanulmányi és pályaválasztási bizonytalanságokkal. Amennyiben a felmerülő problémák pszichológiai segítséget igényelnek, továbbirányítja a fiatalokat megfelelő szakemberekhez.
Munkaköre egyik legszebb részének azt tartja, hogy jelen lehet az egyetemisták életének fontos pillanataiban, elkísérheti őket kereséseikben és döntéseikben. „Nagyon szeretem a munkám” – fogalmazott, hozzátéve, hogy külön öröm számára a KEL közösségének állandó megújulása: bár a hallgatók néhány év után továbblépnek, mindig újabb generációk érkeznek, amelyek egy befogadó és megtartó közösségbe kapcsolódhatnak be.
