Szent Anna és Szent Joachim, a Boldogságos Szűz Mária szüleinek ünnepe a temesvári egyházmegyében idén is kettős jelentőséget hordozott: egyrészt a temesvári plébániai közösségek hagyományos zarándoknapja volt Máriaradnára, másrészt a boldog emlékezetű Ferenc pápa által 2021-ben bevezetett Nagyszülők és Idősek Világnapja alkalmából szervezett találkozó időpontja, amelynek helyszíne ugyancsak a radnai Mária-kegyhely volt. Így július 25-én, a hónap utolsó szombatján a máriaradnai bazilika és kolostor immár hatodik alkalommal adott otthont ennek a közös ünnepnek.
A szentmisét Johann Dirschl általános helynök mutatta be. Koncelebrált Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök, Jäger Béla esperes, temesvár-újkissodai plébános, Marin Matieș esperes, karánsebesi plébános, Piry Radulov vingai plébános, Francisc Lisi lugosi plébániai kormányzó és Ovidiu Virag lugosi segédlelkész. A szentmise zenei szolgálatát Andreea Bodroghi orgonista, a kegytemplom kántora végezte. A nap evangéliumát Szent Máté könyvének 13. fejezetéből – az elrejtett kincs, a gyöngy és a háló példabeszéde – Piry Radulov atya hirdette.
Román nyelvű szentbeszédben Francisc Lisi atya így fogalmazott: – Valahányszor itt találkozom a hívekkel, a szentmise előtt vagy utána, és megkérdezem tőlük: «Hogy vannak?», a válasz szinte mindig ugyanaz: «Jól vagyok, atyám, mert itt lehetek.» Kedves hívek, kedves nagyszülők, a mennyország, amely után vágyakozunk, már itt is jelen van, közöttünk. A mi gyöngyszemeink ti vagytok, mert bölcsességetekkel és élettapasztalatotokkal sok mindenre megtaníthattok bennünket. Mindannyian egy céllal, egy szándékkal indultunk el otthonról. Mialatt út közben imádkoztuk a rózsafüzért, feltettük magunknak a kérdést: kiért imádkozunk? A nagyszülőkért. De a nagyszülők kiért imádkoznak? Hát az unokákért. Egyazon céllal jöttünk tehát: hogy imádkozzunk egymásért.
Német nyelvű szentbeszédét Marin Matieș plébános a jelenlévőkhöz intézett kérdéssel indította: – Volt már olyan érzésük, hogy láthatatlanok? Hogy támogatást kérnek, és senki sem hallja meg? Hogy várnak valakire, de senki sem érkezik? Rohamosan változó mai modern világunkban egyre több embernek kell szembenéznie a csenddel. Ők a nagyszüleink, közösségeink idősebb nemzedékei. Éppen ebben a csendben hív meg bennünket ma Isten – a hatodik Nagyszülők és Idősek Világnapja kapcsán –, hogy emlékezzünk ígéretére: «Én sosem feledkezem meg rólad.» Istennek ez az ígérete a remény alapja, és az Ő válasza a magányra.
Magyar nyelvű szentbeszédében Szilvágyi Zsolt püspöki helynök XIV. Leó pápa a Nagyszülők és Idősek Világnapja alkalmából írt üzenetét ajánlotta a hívek figyelmébe: – A szentatya még javasol valamit a mai napra írt üzenetében: hogy látogassuk meg egymást. Legyünk mi Isten eszközei, aki arra figyelmezteti a magára maradt embert, hogy még sincs elfeledve. Az evangélium egy kincsről beszél. Mi az élet legnagyobb kincse? Az egészség? Mulandó. A pénz? Mulandó. A kapcsolatok, a barátságok? Mulandók. Mi az, ami megmarad? Az Istennel való élet. A hit a legnagyobb kincs.
A záróáldás után a mintegy 300 zarándok keresztúti ájtatosságon vett részt, amelynek állomásait ezúttal a bazilikában járták végig. A nagy meleg és az idősebb hívek fáradtsága miatt ugyanis sokan nem tudtak volna felmenni a templom mögötti dombon lévő keresztúti stációkhoz. A Keresztút imádságait az Egyházmegyei Családpasztorációs Iroda és Tari M. Böbe nővér, referens, valamint az iroda keretében Varga Irén vezetésével működő időspasztorációs csoport készítette elő. Ugyanez az iroda szervezte az idei zarándoklatot is.
A délután folyamán az idősek részt vettek Ferencz Emese műsorszerkesztő, az Erdélyi Mária Rádió kolozsvári stúdiójának vezetője, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség szociális koordinátora előadásán. A meghívott előadó a Nagyszülők és Idősek Világnapjára készített elmélkedését imával zárta: „Irgalmas és hűséges Istenünk, köszönjük Neked, hogy életünk egyetlen napja sem vész el előtted. Te ismered utunk minden állomását, örömeinket és fájdalmainkat, kimondott szavainkat és elrejtett könnyeinket. Te nem feledkezel meg rólunk akkor sem, amikor az emberek figyelme elcsendesedik körülöttünk.
Hálát adunk Neked az idősekért, akik életükkel előttünk jártak. Köszönjük mindazt, amit adtak nekünk: a szeretetet, a türelmet, a munkájuk gyümölcsét, a hitüket és az imáikat. Köszönjük azokat az áldozatokat is, amelyeket talán senki sem látott, csak Te. Urunk, taníts bennünket arra, hogy olyan szívvel nézzünk egymásra, ahogyan Te nézel ránk. Adj nekünk időt azok számára, akik várják, hogy valaki meghallgassa őket. Adj figyelmes fület a történetekhez, amelyek talán már sokszor elhangzottak, mégis mindig egy drága élet darabjait hordozzák. Őrizz meg bennünket attól, hogy megfeledkezzünk azokról, akik lassabban járnak, akik csendesebben élnek, akiknek kevesebb a hangjuk ebben a világban. Segíts, hogy jelenlétünkkel, szeretetünkkel és egyszerű odafigyelésünkkel továbbadjuk azt a szeretetet, amellyel Te minden embert körülveszel.”
A magyar nyelvet nem ismerők számára az előadás szövegét román nyelvre Bálint Klára fordította. A program kiscsoportos beszélgetésekkel folytatódott, három kérdés mentén: Mikor éreztem életemben, hogy valaki nem feledkezett meg rólam?, Mit tanított nekem az idő múlása, az élettapasztalat?, Mit jelent számomra ma ez a mondat: „Isten nem felejt el?” A zarándoknap szentségimádással zárult, amelyet Francisc Lisi atya vezetett.
