Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére tartottak búcsút július 16-án a Sarutlan Kármelita Nővérek a marosszentgyörgyi Kis Szent Teréz-kolostorban. A több éves hagyományra visszatekintő búcsút egy valódi benső feltöltődést és imádságos elmélyülést lehetővé tévő lelki nap köré szervezték a vendégszerető nővérek, amelynek a csöndes és vezetett szentségimádás, a déli imaóra, az irgalmasság rózsafüzérének elimádkozása, az esti dicséret és az énekes köszöntés egyaránt részét képezték. Az Erdély számos megyéjéből és Magyarországról érkezett zarándokokat két különleges előadás, gyónási lehetőség, valamint egy ünnepélyes szentmise erősítette, amelynek főcelebránsa Schönberger Jenő szatmári megyés püspök volt. Az ünnepre Polgárról, Püspökladányból és Budapestről érkeztek egyházi vendégek, akik a búcsúra összegyűlt kerületi papokkal és plébánosokkal koncelebrálták a szentmisét.
Szűz Mária, a kármel anyja és tanítója
A délelőtti előadásban Jozefa-Terézia nővér Mária anyaságáról, Istent szerető lényének életpéldájáról és Kis Szent Teréz Szűzanya-kapcsolatáról beszélt a jelenlévőknek. Kiemelte, hogy Mária nem csupán Jézus anyja, hanem a mi égi édesanyánk is, aki mindig meghallgat bennünket, készségesen közbenjár értünk, és szüntelenül védelmez bennünket. Látja szükségeinket, és olyan mély anyai ösztönnel viseli gondunkat, amilyennel csak egy szívbeli kötődést érző édesanya tud gondoskodni gyermekeiről. Az ő biztos segítségét tapasztalta nehézségek, szenvedések és kísértések közepette számos szent is, köztük Lisieux-i Kis Szent Teréz – a kármelita rend egyik védnöke –, aki Mária anyai oltalmába ajánlotta magát. Szent Teréz nem csupán a Szűzanya csalhatatlan segítségét, hanem közbenjárása által Isten biztos, mindenkor megsegítő erejét és jóságát is folyamatosan megélte. A példamutató szent a Szűzanya életmintáját követte, aki mélyen bízott Istenben, hordozta, és ízlelgette magában az Ő igéit, szerető jelenléte által észrevette a körülötte lévők szükségeit, imádkozott értük Szent Fiához, és kilátástalannak tűnő helyzetekben, kísértések idején is képes volt teljesen ráhagyatkozni. A Szűzanya szívével egyszerre érezte, és tudta: Isten mindent csodálatosan elrendez.
Két nagy pártfogójuk – a Boldogságos Szűz Mária és Lisieux-i Kis Szent Teréz – életpéldáját követik, szemlélik, magyarázzák, és tanítják a kármelita rend tagjai is. Jozefa-Terézia nővér előadásában a Szűzanya életvitelére irányította a figyelmet, akinek élete középpontjában maga a jó Isten állt. Ebből a mély, bizalmi istenkapcsolatból fakadt Mária szükséget, törékenységet észlelő érzékenysége, imádságos közbenjárása, bátorsága, tettekben megnyilvánuló jósága és csöndesen szerető jelenléte, amelyből nem csupán rokonára, Erzsébetre, hanem mindannyiunkra átárasztja az őt átjáró Szentlelket. Így válik Mária mindannyiunk édesanyjává és tanítójává.
Mária, a bizalom anyja
A délutáni előadásban Kajtár Edvárd teológus, a Pécsi Egyházmegye papja, a Szűzanya mély istenbizalmát és a bizalom tematikáját állította elmélkedésének fókuszába. Beszélt a hit és a bizalom különbségéről, miszerint a hit azon képességünket jelöli, amely által úgy tudunk Isten fele fordulni, akaratát elfogadni, és bizalommal ráhagyatkozni, hogy közben talán nem értünk mindent, távlatokban sem látunk, és talán belső bizonytalanságok is gyötörnek. Ezzel szemben a bizalom már megélt és folyamatosan mélyülő istenkapcsolaton, a jó Isten kegyelmi ajándékainak megtapasztalásán alapszik. Ilyen bizalmi kapcsolatot ápolt a jó Istennel a Szűzanya, akinek élete minden mozzanata erről tanúskodott. Mária minden nehézség közepette is képes volt Istenre hagyatkozni, embertársait Jézusra, általa pedig az Atyára bízni, sőt másokat is ,,megfertőzni” istenbizalmával.
Kajtár Edvárd egy másik fontos témára is fölhívta figyelmünket, mégpedig arra, hogy Mária szívében lehettek anyai aggodalmak, mégsem aggodalmaskodott. Az aggodalom ugyanis a szeretet velejárója, az aggodalmaskodás – a túlzott félelmek, a sportszerűen űzött, féltő, megkötőző aggódás és aggályoskodás – azonban a szeretet és a bizalom ellentéte. Az aggodalmaskodás óriási kísértés, amelyben mégis bátran fordulhatunk a Szűzanyához, aki imádságos közbenjárása által helyre tudja állítani szívünk nyugalmát, és vissza tud vezetni bennünket a jó Isten biztonságos jelenlétébe, amelyben már ösztönösen megtörténik a ráhagyatkozás. Kísértések idején a jó Istenhez is imádkozhatunk. Kajtár Edvárd arra biztatott: merjük gondjainkat Jézus színe elé vinni, azokat előtte föltárni, hangosan kimondani, majd rábízni a megoldást, hiszen a Szűzanya is ezt tette, és számtalanszor tapasztalta – sőt tapasztaltatta másokkal is – Isten mindenkor megsegítő jóságát.
Akiknek a csendje Istenről beszél
,,A legnagyobb tettek csendben kezdődnek. A pusztában. A Getszemáni-kertben. A hegytetőn. A kolostorban. A kápolnában. A szerető jelenlétben. Az imára kulcsolt kezekben. Egy csendben imádkozó vagy virrasztó nővér, egy pap, aki hajnalban misét mutat be, talán többet alakít a világ sorsán, mint azt valaha sejthetnénk. Mert Isten a csendből építkezik. Ezért a kolostori élet csendessége nem leválasztja a kármelitákat a világtól, hanem jobban összekapcsolja őket az emberekkel. A kármel egy tekintet, amely nem önmagára irányul, hanem Illésen és Márián át Jézusra, aki pedig az Atyát dicsőíti meg. A kármel legnagyobb titka, hogy Mária tiszteletén és szeretetén túl arra tanít bennünket, hogy úgy szemléljük Jézust, ahogyan a Szűzanya tette: ráhagyatkozó bizalommal, elengedésre képes szeretettel, elfogadással, a lélek finom rezdüléseit kitapintó érzékenységgel, szerető és a szeretetben a sötétségek közepette is kitartó jelenlétben. A világ olyan embereket vár, akiknek a csendje Istenről beszél. Hálát adunk nektek, hogy Marosszentgyörgyön van egy olyan hely, ahol szüntelenül ég Jézus lámpása” – fejezte ki mélyreható gondolatait, örömét és háláját közvetlen hangvételű homíliájában Schönberger Jenő szatmári megyés püspök.
Szűzanya iránti tiszteletünk Jézus imádása felé mozdítson
A búcsús szentmisét megelőzően Schönberger püspök maga is bekapcsolódott a lelki nap imádságos programjaiba, hosszasan gyóntatott, majd a szentmise után kérdéseinkre is készségesen válaszolt. Ekkor mondta el, milyen szándékkal és lelkülettel érdemes búcsús zarándoklatra indulnunk, miként tiszteljük helyesen Máriát, és milyen érzésekkel vett részt ő maga a búcsúünnepen. ,,Amikor valaki búcsúra készül, céllal megy oda, amelyet talán szeretne az emberek szívébe csöpögtetni. Búcsúra mehet mondjuk azért is, hogy megtanuljon helyesen gondolkodni egy búcsúról. Mi, katolikusok, szeretjük a Szűzanyát. Én is nagyon szeretem. Csak sokszor az az érzésem, hogy a Szűzanyára mint végállomásra tekintünk, ténylegesen leparkolunk nála. Pedig a Szűzanya soha nem saját magát akarja mutogatni, hanem azt mondja: menjetek a fiamhoz, Ő a fontos. Természetesen szívesen fogadja, amikor elsősorban hozzá fordulunk, de jó, hogyha helyes a mi Szűzanya iránti tiszteletünk, s a Szűzanya tisztelete mindig Jézus imádása felé mozdít el. A kármelita nővéreknek az a feladatuk, hogy a Szűzanya nyomában járva Krisztust vigyék a világba úgy, hogy minden ember számára személyesen is érezhetővé tegyék: Krisztus váltotta meg őket. Egy ilyen búcsú hálával tölti fel az embert, különösen amikor látja, hogy a drága, jó hívek milyen aranyosak és buzgók egy ilyen Szűzanya-ünnepen. Amikor azt is látja, milyen befogadó a közösség, külön örül annak, hogy eljött. És ha ezek felett valamit még adni, javítani is tud, az külön kegyelem” – zárta barátságosan beszélgetésünket a püspök.
Ünnepélyes mozzanatok
Az esti szentmise egyik legbensőségesebb mozzanata a skapulárét fölvevő személyek megáldása volt. A búcsút a Simon Kinga kántornő által vezetett Soli Deo Gloria nevű ökumenikus kórus énekei tették ünnepélyesebbé.
A szentmisét követően Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános köszönetet mondott a kármelita nővéreknek a szép ünnepért, a jelenlévő papságnak a szolgálatért, a híveknek pedig a szép számú jelenlétért, akik a floridai vendégek mellett a következő településekről érkeztek: Budapest, Csíkajnád, Csíkcsicsó, Csíkszentdomokos, Csíkszentlélek, Csíkszereda, Gyergyóremete, Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyimesek, Imecsfalva, Kolozsvár, Lemhény, Madéfalva, Marosszentgyörgy, Marosvásárhely, Nagyernye, Nyárádremete, Ozsdola, Polgár, Püspökladány, Szatmár, Szászrégen, Székelyszentkirály, Székelyudvarhely, Szentegyháza és Szováta.
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/30. számában.
