Primíciás szentmisét mutatott be július 12-én, vasárnap az idén 250. éves lövétei római katolikus templomban Lázár Hunor újmisés pap. Az ünnepi szertartáson a helyi egyházközség mellett számos helyi- és vendégpap, családtag, rokon és hívő vett részt, hogy együtt adjanak hálát a papi hivatás ajándékáért.
Az ünnepi szónok, Kiss Endre, szemináriumi spirituális személyes hangvételű homíliában szólt az újmisés paphoz. Beszédében felidézte Hunor gyermekkorát, rámutatva arra, hogy az egykor visszahúzódó kisfiú ma már Krisztus örömhírét hirdeti az oltárnál.
Prédikációjának központi üzenete az volt, hogy a pap szolgálata legyen olyan, mint a csendesen érkező, életet adó eső, amely reményt és megújulást hoz, valamint olyan, mint a búzaszem, amely önmagát adva terem gyümölcsöt. Arra biztatta az újmisés papot, hogy mindig maradjon hűséges hivatásához, őrizze meg a Jézussal való személyes kapcsolatát, és alázattal közvetítse Isten szeretetét és irgalmát az emberek felé.
Kiss Endre hangsúlyozta azt is, hogy a papi szolgálat igazi ereje nem a látványos tettekben, hanem a csendes, kitartó jelenlétben, az imádságban és a kiengesztelődés szolgálatában mutatkozik meg. Mint fogalmazott, a világnak ma olyan pásztorokra van szüksége, akik Krisztus szeretetének hiteles tanúi.
Az ünnepség végén Lázár Hunor hálát adott a jó Istennek szülőfalujáért, amely megtartó közösség volt mindvégig számára, valamint családjának, szüleinek, testvéreinek és mindazoknak, akik imáikkal, szeretetükkel és támogatásukkal kísérték hivatása kibontakozásának útján. Kiemelte, hogy papi szolgálatát annak a hitből élő közösségnek a javára kívánja végezni, amelynek erejét és összetartását már gyermekkorától megtapasztalhatta. Beszéde végén újmisés áldásban részesítette szüleit, testvéreit, rokonait, tanárait és a templomban jelen lévő híveket.
Engedjen meg az olvasó egy rövid személyes megjegyzést. Voltam már több olyan szentmisén, ahol megtapasztalhattam az élő hit erejét, de amit ma Lövétén átéltem, sokáig elkísér majd. A közösség egysége, hite és az a szeretet, amellyel az évek során, és különösen ezen a napon Hunort körülvették, szinte kézzelfogható volt.
Ez az ünnep a lövéteiek számára nem mindennapi esemény volt a hétköznapok forgatagában. Hála, meghatódottság és mély lelki erő töltötte be a templomot. Lázár Hunor méltán tekinthet szülőfalujára úgy, mint arra a közösségre, amely mindig megtartó erőt jelent számára, és ahová bármikor hazatérhet. Lövéte pedig ismét egy papot adott főegyházmegyénknek, akire joggal lehet büszke.
