Giotto di Bondone az Assisi Szent Ferenc-bazilika felső templomában található híres freskóciklusának tizenkilencedik jelenetében – A stigmák ellenőrzése (vagy Szent Jeromos vizsgálja a stigmákat) című alkotásában – a ferences legenda egyik drámai és teológiailag is kulcsfontosságú eseményét örökíti meg. A festmény a Szent Ferenc halála utáni pillanatot ábrázolja, amikor a ravatalnál egy hitetlenkedő – egy Jeromos nevű firenzei doktor és tudós – kétségbe vonja a szent testén megjelent Krisztus-sebek valódiságát. Giotto itt a bibliai hitetlen Tamás alakjának motívumát ülteti át ferences környezetbe: az orvos mélyen előrehajolva, fizikai érintéssel győződik meg a csodáról, miközben ujjaival konkrétan Ferenc oldalsebébe nyúl.
A háttérben felfedezhető, díszes, márvány ikonosztáz és az átlósan, hátulról ábrázolt hatalmas feszület nem csupán építészetileg választja le a tereket, hanem szimbolikusan is összeköti Ferenc misztikus sebeit Krisztus kereszthalálával. A ravatal körül csoportosuló ferences szerzetesek és világi polgárok sűrű tömeget alkotnak, ám a fejek, a fáklyák és a gyertyák ritmusa tudatosan a kép drámai középpontjára irányítja a néző tekintetét, amely nem más, mint a sebeket vizsgáló Szent Jeromos.
A művész a szereplők érzelmeinek valósághű ábrázolásával teszi az eseményt emberközelivé. Miközben a papok az egyházi liturgiát végzik, a szerzetesek arcán és gesztusaiban a valódi gyász, a megrendültség és az áhítat tükröződik. Giotto zsenialitása abban mutatkozik meg, ahogyan a szent szertartás transzcendens spiritualitását és a doktor empirikus, szinte tudományos bizonyosságkeresését egyetlen harmonikus, szoborszerűen monumentális kompozícióba szerkeszti, végérvényesen új, humanista irányt szabva a nyugati festészet történetének. Ugyanakkor bemutatja Szent Ferenc iránti mély tiszteletét, akinek szentségét minden alkotásában bizonyítani szeretné.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
