Június 20-án, szombaton a máriaradnai kegytemplom és kolostor volt a találkozási pontja azoknak a híveknek, akik részt vesznek a Temesvári Római Katolikus Püspökség és a keretében működő Felnőttpasztorációs Iroda által szervezett felnőttképzésen. A programnak megfelelően ez a nap egyszerre volt lelki és képzési alkalom, amely szentmisét, előadást, tanúságtételeket és végül keresztúti ájtatosságot foglalt magában.
A liturgiát a bazilikában Szilvágyi Zsolt püspöki helynök mutatta be. Koncelebrált Veniamin Pălie főesperes, a resicabányai „Havas Boldogasszony” egyházközség plébánosa. A szentmise zenei szolgálatát Andreea Bodroghi kántor látta el.
A mintegy 80 résztvevőhöz intézett homíliájában Szilvágyi Zsolt atya így fogalmazott: – Ma Mária iskolájába jöttünk ide, Radnára, hogy a Szűzanya által jobban megértsük Jézus tanítását. A mai evangélium nagyon mély, a Megváltó hegyi beszédének része, és egyike a legfontosabb tanításainak. Ma Jézus az élet gondjait említi, amelyek mindannyiunkat érintenek. De felmerül a kérdés: hogyan győzzük le az élet nehézségeit? Jézus a mai evangéliumban a problémák gyökeréről beszél, és ezt mondja: »Senki sem szolgálhat két úrnak. … Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és mindezek megadatnak nektek!« Jézus azt mondja, hogy ha aggódunk a holnap miatt, a legfontosabb kérdés az: kire alapozzuk, kire építjük életünket? Ha életünk fundamentuma Isten, Ő sok mindent elrendez az életünkben.
A szentmise végén Szilvágyi Zsolt atya köszönetet mondott Andreas Reinholz ny. kanonoknak és radnai plébánosnak, a máriaradnai kegytemplom igazgatójának, valamint Ion Cădărean lippai plébánosnak, a kolostormúzeum gondnokának a vendégszeretetért.
Ezt követően a résztvevők a kolostor nagytermébe vonultak, ahol dr. theol. Imogen Tietze képzési referens tartotta meg előadását, amelynek címe: János jelenései. Az értekezés alapját a kis-ázsia római provinciában, a mai Törökország területén található hét egyháznak írt levelek képezték. Ezek a levelek a Jelenések könyve 2–3. fejezetében találhatók, és az efezusi, szmirnai, pergamoni, tiatirai, szárdeszi, filadelfiai és laodiceai közösségekhez szólnak.
A nap utolsó programpontja a keresztúti ájtatosság volt, amelynek során a hívek a kegytemplom mögötti stációknál imádkoztak, azon az úton, amely a Szent Kereszt kápolnájához vezet.
A résztvevők számára ez a nap a lelki elmélyülés és a közösségben megélt hit örömét jelentette. A máriaradnai találkozó így újabb lépés lett a keresztény képzés és az Istenhez való közeledés útján.
