Nagy volt a sürgés-forgás a somoskai magyar ház és a templom közötti útszakaszon május 18-án reggel: rendre megérkezett a huszonegy zarándok, akik gyalogosan terveznek innen eljutni Csíksomlyóra, valamint négy segítő, akik autókkal kísérik a gyalogos csoportot. A későbbiekben további három gyalogos csatlakozása lesz esedékes, szerdán reggel egészül ki a csoport huszonnyolc főre.
A hagyományosan bőséges reggeli után a Somoskáról, Klézséből, Diószénből, Pusztináról, Kézdivásárhelyről, Pápáról, Pécsről, Szegedről és Budapestről érkezett zarándokok betértek a somoskai templomba, ahol Carmil Fartade plébános várta őket és közös imádkozás után áldását adta rájuk, méltatva bátor vállalásukat.
A csoport tagjai ezt követően Klézse fölött nekivágtak a Magurának, amelyre a Klézse patak völgyén kapaszkodtak fel, s a túloldalon a Valea Rea völgyén ereszkedtek le.
Ez utóbbi helyszín megszolgálta a nem túl hízelgő nevét: itt az erősen kövecses patakmeder maga az út, ezen kell boldogulni, amit száraz lábbal teljesíteni szinte lehetetlen feladat, de mindenki igyekezett, mert ekkor még szépen sütött a nap. Livezi településen értek ki az országúthoz, és itt érte el őket a régóta beígért eső, amelyet mintha dézsából öntöttek volna: az esőköpenyek nem tudták megakadályozni, hogy a túracipők pillanatokon belül beázzanak.
A helyi kisboltok teraszán aztán kivárta a társaság, míg a zápor elvonul (ez ezúttal egy elég hosszú várakozást jelentett), majd a kísérő autókban szárazon maradt útigúnyát felöltve a délután folyamán – immár csak gyengén szemerkélő esőben – átkeltek a Tázlón és végül egy egyszerűsített útvonalon célirányosan haladva elérték Berzence falut, amelyben egy helyi gazda kertjében, két gondosan rendben tartott vízforrás közelében felverték a sátraikat és következhetett a nomád zarándok vacsora, majd a jól megérdemelt pihenés.
A Magura – mely a Szeret völgyét elválasztja a Tázlóétól – ma megvolt, holnap a Berzence következik, mely a Tázló völgyét választja el a Tatrosétól. Az Úristen és a Máriecska vigyázzon az útonlévőkre!
