A jelenlét, a figyelem és a halló szív a pedagógusi hivatás alapja: Benned válik teljessé az igen címen tartottak szakmai továbbképzőt hitoktatóknak, pedagógusoknak, lelkipásztoroknak a jelenlétről, az idő ajándékáról és a hivatás igenjeiről április 24-25-én Nagyváradon.
„Az Úr lábához ült és hallgatta szavait.” (Lk 10,39) mottóval április 24-25-én továbbképzőt szervezett hitoktatóknak, pedagógusoknak a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Ad Lucem Zarándokházában a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Katekétikai Központja és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Partiumi Oktatási és Módszertani Központja. A jelenlévőket Böcskei László megyés püspök köszöntötte, kiemelve a szakmai hétvégék, a találkozás és az Istennek szánt idő fontosságát.
A program keretében az előadó Nagy Enikő M. Kriszta mallersdorfi ferences nővér, Franz Kett pedagógus volt, aki a 2026-os év egyházmegyei mottójához kapcsolódóan tartotta a Franz Kett-pedagógiai megszemléléseket, amelyekről így írt: „Mi várható? Gyakran érezzük, hogy az időnk kifolyik a kezünk közül: feladatok és elvárások sűrűjében élünk. De létezik egy másik idő is. Az az idő, amelyben nem sietünk, hanem megérkezünk – az Úr lábához, önmagunkhoz és a másik emberhez. Ebben a megérkezett csendben hallhatjuk meg igazán Isten Igenjét, amely öröktől fogva visszhangzik az életünkben. Ez az az elfogadó szeretet, amelyre Mária is ráhagyatkozott az Úr lábánál, és amelyből Salamon király az éber szív bölcsességét merítette. Az isteni Igen azonban akkor válik igazán teljessé, amikor a jelenlétedben te is kimondod a sajátodat: a neked szánt időre, a hivatásodra és a rád bízott emberi sorsokra. Ezen a hétvégén a Franz Kett pedagógia szemléletével kapukat nyitunk belső tereinkre, hogy a közösen megalkotott képekben és megszemlélésekben ne csak tanítsuk, hanem meg is éljük hitünk mélységeit.”
A megszemlélt témakörök: Az ajándékba kapott idő története; Illés próféta és Isten szelíd jelenléte; Halló szívet adj nekem, Istenem; Istennek szentelt idő – Az Úr lábához ült és hallgatta szavait; Mária pillanata – egy festmény megszemlélése. Isten Igenje az életemben; Vessétek ki a hálót – szentmise.
A hétvége túlmutatott a szakmai képzésen: megnyíltak a belső terek, a résztvevők Isten finom jelenlétében az igazi gorrásból merítettek, és megújult erővel tértek vissza szolgálatukba.
Benedek Ramóna egyházmegyei módszertanos
A résztvevők reflexiói
Ozsváth József plébános: Ez a képzés számomra nem csupán egy tanulási alkalom volt, hanem valódi lelki feltöltődés is. Mélyen megérintett Isten jelenlétének megtapasztalása, amely nem csak a rendkívüliben, hanem a hétköznapok apró szépségeiben mutatkozik meg. Ahogyan Illés próféta is a halk szellőben ismerte fel Istent, úgy mi is felfedezhetjük őt a madárcsicsergésben, a napsütésben, egy naplemente csendjében, vagy akár egy gyermek mosolyában és csillogó tekintetében. Ezek az egyszerű pillanatok emlékeztetnek arra, hogy Isten folyamatosan jelen van az életünkben. A nap számomra nagy közösségi élményt is jelentett. Lehetőséget adott arra, hogy mélyebb személyes kapcsolatokat alakítsak ki, és felfedezzem Isten képmását a másik emberben. Az együttműködést segítő módszerek különösen értékesnek bizonyultak, hiszen a mai világban, ahol sokszor a széthúzás és a békétlenség tapasztalható, különösen fontos megtapasztalni a közösség megtartó erejét és az egymás felé fordulás fontosságát. Kiemelkedő élményt jelentett számomra a szentmise ünneplése is ebben a megközelítésben. A meghívás történetének feldolgozása mély hálát ébresztett bennem Isten iránt, amiért meghívott a szolgálati papságra. Megerősített abban a küldetésben, hogy Jézus munkatársaként én is segíthetek másokat meghívni az ő szolgálatára. Ez a nap több úgynevezett „csillag-pillanatot” is adott számomra – ahogyan Kriszta nővér fogalmazott. Ezek a különleges, kegyelmi pillanatok erősítik a szívünkben a szeretet lángját, és elmélyítik bennünk a békét és az örömöt. Tanulságként azt viszem magammal, hogy érdemes nyitott szívvel járni a világban, figyelni a csendes jelekre, és tudatosan építeni a közösséget. Mert Isten nemcsak a nagy eseményekben, hanem a legegyszerűbb, legapróbb pillanatokban is megszólít bennünket.
Csiki Csilla-Erzsébet: A hétvégén szakmai találkozón vettem részt Nagyváradon. Jó volt ismét találkozni, akárcsak tavaly, mint a remény zarándokai, egymást megerősíteni, bátorítani, mint Jézus tanítványai. Jézus lábaihoz ülni, s csendben megtapasztalni az ő jelenlétét, érintését, meghallani szavát. A szentmisén nem csak egy küldetést, hanem meghívást kaptunk, megerősödött bennünk Jézus hívása: Jöjj, és kövess engem! Szükségem van rád! Jó volt kézzel foghatóan érezni és megtapasztalni, hogy fontos része vagyok a közösségnek, néha együtt emeljük ki, máskor együtt bogozzuk a hálót. Jézussal együtt menni az úton, társakkal együtt lelkesedni „Emmauszból jövet” jó. Tudatosodott bennünk újra, hogy nem vagyunk egyedül, társakkal megyünk az úton, és az is, hogy számíthatunk egymásra, számíthatunk Jézusra. Köszönöm a lehetőséget, a képző Kriszta nővér áldozatos munkáját, a szervezők lelkes munkáját évről évre. Hálás vagyok értük, Isten áldása kísérje további munkájukat Jézusért, a közösségért.
Márkus Mária: A továbbképzés során megtapasztalhattam a „megérkezett idő” ajándékát. A Franz Kett-pedagógiai megszemlélések segítettek elcsendesedni és újra meghallani Isten Igenjét az életemben. Megerősítést kaptam abban, hogy a jelenlét, a figyelem és a halló szív a pedagógusi hivatás alapja. Hálával viszem tovább mindazt, amit kaptam.
Peneac Maria: A hit számomra életem legértékesebb ajándéka, amelyet édesanyámtól kaptam, és amelyet ő ültetett a szívembe. Fogalmam sem volt arról, hogy Istennek velem is terve van, és hogy elhív majd arra, hogy az ő szolgálatában dolgozzak. Boldog vagyok, és soha nem fogom megbánni, hogy ezt az utat választottam. Nagy örömmel vártam a kateketákkal való találkozást, ahol ismét együtt meríthettünk lelki erőt, új ismereteket szereztünk, és mélyen megéltük Isten jelenlétét közöttünk. Időt szánni Istenre, az ő jelenlétében lenni a legértékesebb ajándék, amelyet az ember kaphat, és amelyet tovább is adhat másoknak. Őszintén köszönöm mindenkinek, akivel találkoztam, a szeretetét, jóságát és a boldog, együtt töltött pillanatokat. Isten fizesse meg!
Gozner Gabriella: Hálásan köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a továbbképzőn. Jó érzés volt elcsendesedni, megállni ebben a rohanó világban, és együtt örülni olyan emberekkel, akik kimondták az igent Istennek és az embereknek. Elgondolkodtató volt, hogyan érzékeljük és értékeljük át az Istentől kapott időt; hogyan nyitom meg nap mint nap a szívemet, lelkemet és érzékszerveimet; hogyan tudok időt ajándékozni Istennek és embertársaimnak; valamint hogyan tudom alkalmazni és továbbadni az itt tanultakat a rám bízott lelkeknek. Nagyon szépen köszönöm Kriszta nővér áldásos munkáját és tanításait!
Nagy Emilia: Benned válik teljessé az igen. Nehéz megfogalmazni, honnan is kezdjem – az egész olyan volt, mintha egy mennyei forgatókönyv szerint alakult volna minden. Meghívás egy eseményre: Kriszta nővér tart előadást. 2025-ben már volt szerencsém találkozni vele a remény zarándokai-képzésen. Szeretetteljes, alázatos, nyugodt és türelmes lénye már mély benyomást tett rám. A Franz Kett-pedagógia által úgy formál, hogy közben ad, kiegészít, letisztáz, felszínre hoz, és a helyére tesz mindent, amit csak lehet – mindezt Isten dicsőségére. Nagy várakozással érkeztem a képzésre. Öröm volt számomra, hogy nemcsak a szervezők között találtam ismerősöket, hanem a résztvevők között is. Nem féltem megnyitni a szívemet – egyszerűen beleengedtem magam a pillanatba. Tekintetek találkoztak, és a jelenben kapcsolódtunk egymáshoz. Úgy érzem, mintha egy megkezdett gombolyagot adtak volna a kezembe, amelynek a fonalát maga az út vezette tovább. Hiszem, hogy ezt az élményt együtt éltük át. Az alkalom végére egy hálót szőttünk: egymás „életútját” jelképező szálakat kötöttünk össze, és így egy közös, emberhalászhálót alkottunk. Talán nem is tudtuk teljesen, mi történik – de a szavak, az igék, az igenek találkoztak. Egy életre. Kimondani is súlyos – és egyben felelősség az előttünk álló időkre.
Vargáné Böghi Veronika: A szakmai továbbképzés alkalmával ismét megélhettük a jelenlét csodáját. A találkozások önmagunkkal, egymással és Istennel megerősítettek és nyitottá tették a szívünket, hogy meghalljuk Isten igenjét az életünkre, és Máriát követve mi is ki tudtuk ezt az igent mondani magunkra, egymásra, az elhívó szóra.
Straub Judit: Hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a képzésen, ahol számos, a hitoktatás szempontjából fontos témával gazdagodhattunk, amelyeket a hittanórákon is hasznosítani tudunk. Különösen megérintett az Illés prófétáról szóló történet, amely arra emlékeztet, hogy Isten mindenütt jelen van, és gyakran váratlan módon szólít meg bennünket. Emellett öröm volt régi ismerősökkel újra találkozni, és új kapcsolatokat is kialakítani.
