A szentegyházi Szent Gellért Alapítvány égisze alatt negyvenkét fiatal készült fel és adta elő eddig négy helyszínen, Gyergyócsomafalván, Csíkszeredában, Szentkeresztbányán és Vajdahunyadon a passiót. Az alábbiakban György Ida gondolatait olvashatják.
Nemcsak fizikai, de tartalmas lelki utat is megtettünk a 42 fiatallal az idei „passiózásunk” alatt. A római katolikus egyházunk liturgiái szépen vezetnek bennünket a nagyhét eseményeiben, a kereszthalálon át a feltámadásig. Az események eljátszása, ill. szemlélése nagyban hozzájárul ennek mélyebb megéléséhez. Ez a célja a passiójátéknak. Játszva vagy szemlélve, közel engedni magunkhoz a megváltás misztériumát
Tizennyolc éve játszunk. A történet mindig hat. Elsősorban ránk, akik „benne vagyunk”: szervezőként, szereplőként, korábbi passiósként, de nézőként is. A fókusz a misztériumjátékot megtekintőkön van.
A „mi fókuszunk” azokon a fiatalokon, gyermekeken van, akik játszanak. Aki vállalják a januártól kezdődő szabadtéri (esős, havas) próbákat, az összecsiszolódás nyűgeit, a feladatok és felelősség nehézségeit, az olykor „nincs kedvem” terheit. Ami látható bennük, rajtuk, körülöttük sokkal kevesebb, mint az ami nem. Olykor kisejlik, megcsillan, szavakba kereteződik egy élmény, de „ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”.
A Szent Gellért Alapítvány egyik célja a fiatalok keresztény életre nevelése. Ebben a világban, ahol annyi hatás éri gyermekeinket, nehéz kiválogatniuk azt, ami igazán értékes lehet az életükre nézve. A passiózás valóságos kapcsolódás egymáshoz és Istenhez. Ezért örülünk minden egyes bevállalós szereplőnek, a szülőknek, (akik háttereznek, sőt elkísérnek), a plébánosoknak és híveiknek, akik fogadnak, a jó Istennek!
Bár sok élményben volt részünk az előadás-sorozatunk alatt, a megkoronázását a Kovács Gergely érsek úrral való találkozás jelentette. Köszönjük neki a közvetlen hangulatú együttlétet.
A húsvéti időben még két előadásunk lesz, egy a diáktársainknak a Mártonffi János-iskola udvarán és pünkösd napján a szentegyházasfalvi római katolikus templomterén.
György Ida, Szent Gellért Alapítvány
Fotók: Suciu Dorottya, Mihály Szilvia és Elekes Domokos
